Mással is előfordul, hogy 'hullámzik' a szerelem 'mértéke'? Érdekelnének tapasztalatok, történetek és vélemények. Szerintetek ez így jó, vagy sem?

3 éves kapcsolatba élek, kb félévente mi is eljutunk egy mélypontba, de mindig kimászunk, mert szeretjük egymást.

A mélypontok meg sok minden miatt keletkeznek, pl 100 kmre lakok tőle (kb 1 éve), egyszer olyan időszakba voltunk, hogy mindkettőnknek stresszes volt az élete stb...

A kérdező fiú vagy lány?

Igazából az én helyzetem is hasonló, csak nem én vagyok az, aki ezt átéli. Még nem vagyunk régóta együtt a barátommal, négy hónapja csupán, de most következett el egy mélypont, azaz MÁR most. Az elején nagyon akart engem, és ez négy hónap alatt elmúlt. Én nagyon vágyom arra, hogy írja, hogy hiányzom, hogy szeret (mert ezt még eddig nem tette), hogy meglepjen kis dolgokkal, és most nem ajándékokra gondolok, engem sose motívált a pénz. Nem kérdés, én mindent megadok neki, de most mélyponton vagyunk. Vissza akarom őt kapni abban a formában, ahogyan beleszerettem. Így is szeretem, nagyon, de elgondolkodom néha, hogy mi is az, ami miatt szeretem...és ha nem tudom rá a választ, akkor vagyok igazán szerelmes...most ez van. várom, hogy kimásszunk a gödörből. nem akar elveszíteni, de mégsem bánik úgy velem, ahogy elvárható lenne...Suli miatt mi is csak hétvégente találkozunk, és ő is gyakran említi, hogy ez így jó, mert neki szüksége van az egyedüllétre, amiből persze én egyből azt veszem le, hogy nem hiányzom neki, nem akar engem stb... komplikálom a dolgokat, na de most majd lenyugszom, remélhetőleg, és várom, hogy visszazökkenjünk oda, ahol mind a ketten nagyon boldogok voltunk :))

ha kérdésed van, nyugodtan írj, megpróbálok az én nézőpontom szerint rá válaszolni.