Nagyon szeretem a páromat, de olykor megfordul a fejemben, hogy egyedül mennyivel könnyebb volt. Éreztetek már ilyet?

Egyetértek. Valamivel túl van a kapcsolat komplikálva valamelyikőtöknél, ha tehernek érzed a másikat. Ő is érzi ezt vajon néha?

Ha bizonyos dolgokról másképpen gondolkodtok az jól is elsülhet, kivéve ha túl sok energiád megy rá, hogy a magad igazát vidd keresztül egy egy helyzeten, lehetőleg erőszakosan, vitatkozva. Ilyen lehet például ha te "uralkodni" szeretnél, de ő "nem hódol be" még látszólag se. Vagy mind a ketten szeretitek kioktatni a másikat, de emellett titeket halálra idegesít ha kioktatnak :D

Vagy olyan problémákat kaptál vele együtt amik eddig nem voltak (pl egy problémásabb baráti társaság, más életfilozófiával és stílussal akikkel a fenti probléma hatványozottan érvényesül)

Esetleg fárasztónak érzed csak, hogy állandóan programokat kell egymásnak csinálni? Mindig figyelni a másikra mit szeretne, mert csak úgy csendben nem tudtok elülni a másik közelében? Mert kínosnak éreznéd ha ez így lenne?

Igazából ezeken túl is lehet lépni, de ahhoz tudnotok kellene miért van ez így. Két ember azért köt szövetséget mert együtt könnyebb.

Igen, de ez ne mazt jelenti, hogy a két ember állandóan egymás seggében van. Szeritnem természetes gondolat ez a kérdező részéről akkor, ha nincs meg a saját privát szféra a kapcsolatban.

A szerelem édes kín.