Volt már, hogy bármiféle külső tényező miatt, de nem kezdtél bele egy kapcsolatba a lehetséges következmények miatt?

Volt!

Nagyon jóképű sráccal taliztam, csak a második randin kibökte, hogy tulképp barátnője van. (A szokásos rizsa, hogy a lakás miatt vannak együtt csak, meg hogy már nem is működik a szex köztük...)

Akkor sem voltam buta lány, és inkább az eszemre hallgattam.

Nagyon fájt, de inkább alszok nyugodtan, minthogy "céda" legyek. Tudom, hihetetlen dolog a mai világban, de abba is belegondoltam, hogy szerencsétlen barátnője várja mindig haza, szereti is netán, én velem meg titokban randizik a pasija...:S

Visszautasítástól még ezidáig nem féltem soha, szóval ilyen nem volt.

Viszont olyan igen, hogy nyilvánvalóan azért nem kerestük egymást egy sráccal, mert egyrészt nagyon messze lakunk egymástól, másrészt pedig fiatalabb is volt nálam 4 évvel. De ha ezek nem lettek volna, akkor lehet, hogy kialakut volna valami közöttünk, mert nagyon jól megértettük egymást, és ezen kívül vonzódtunk is egymáshoz. Viszont nem bánom, hogy így lett, örülök, hogy találkoztunk, és mindig mosolygok, ha arra az időre gondolok, amit együtt töltöttünk. Az ilyeneken nem szabad bánkódni, még így is jobb, mintha egyáltalán nem találkoztatok volna. Meg reményt is ad, hogy lám, vannak ilyen emberek a világon, akkor van esély, hogy találsz még... :)

Volt igen. Barátom volt, de kezdett elromlani mindent, közben találkozgatni kezdtem egy másik sráccal, és mintha a tökéletes férfit találtam volna meg, minden klappolt, de tényleg, teljesen levett a lábamról, tudta, hogy van barátom, küzdött értem, a csillagokat is lehozta volna, de én féltem, hogy mi van, ha ez csak az elején van így és utána mindez megszűnik...és nagyon szomorúan de megszakítottam vele a kapcsolatot, még mindig az "eredeti" barátommal vagyok, most már jó vele, de sokszor gondolok a másik fiúra, hogy mi lett volna ha...

21/L

Ugyanaz mint az első sztori, a barátnő szó helyére csak feleséget+ gyerekeket kell behelyettesíteni.

Nem mentem bele, pedig nagyon fájt.