Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak? Nem bírom túltenni magam rajta
Gimnazista lány vagyok. Van egy fiú "barátom", akivel idén simerkedtem meg, és mondhatni nagyon jóba lettünk, folyton szivattuk egymást, meg ilyenek. Én és a barátnőim is úgy vettük észre, hogy közeledik felém, de nem csak barátilag, hanem úgy is, mint lányhoz. Egyszer aztán gondoltam nem veszítek semmit, egy barátomon át érdeklődtem, és akkor azt mondta, hogy nem jövök be neki(nem nekem mondta hanem annak aki megkérdezte). Inenntől visszafogottabban, de küldte a jeleket, kereste a társaságom, és mondom, nem csak én láttam így. Aztán mit veszítek alapon megint, most én vallottam neki szerelmet, de azt mondta, hogy maradjunk barátok, hisz tök jóba vagyunk. MOndtam oké, és ugyanúgy viselkedik velem, meg minden. Azóta nem bírom túltenni magamat, vágyok a társaságára, de nem beszélünk sehol, csak a valóságban, és most, hogy nem is találkozunk, attól félek, hogy az a jó viszony is elhal. Minden nap rágondolok, és nem bíromf elfogni, mit rontottam el.
A napokat számlálom, hogy láthassam. Ugyanakkor szenevdek ebben az állapotban, és nem is tudok/akarok kijönne belőle, és mégis...Olyan, mintha jó lenne, hogy benne vagyok az állapotban, nem akarom elfelejteni, ugyanakkor mégse jó, hisz szenvedek. Tudatos szenvedés, vagy nem tudom.
Mit ajánlotok, mit tegyek? Akinek volt hasonló, mit tett?
Kérlek, ne hurrogjatok le, így is elég rossz....
válasza:Nekem is majdnem teljesen ugyanez a sztorim, csak az már 2 éve húzódik. 1 év barátság után szerelmet vallottam, utána hónapokig nem szóltunk egymáshoz, majd azt mondta legyünk barátok. Aztán megint jóban voltunk, néha még mindig úgy viselkedett mintha akarna valamit, majd a szünet előtt pár héttel már alig szólt hozzám megint, azóta nem beszéltünk.
A saját helyzetemből kiindulva nem tudok mit mondani, mert én magam sem tudok mit csinálni :( Ha úgy érzed sikerülne kiverni a fejedből, akkor tedd azt mindenképpen, de ha nagyon szereted akkor fogalmam sincs. hagyd a dolgokat úgy ahogy vannak, és majd valami csak lesz. Sajnos nem tudok hasznosabb tanácsot :(
Az a baj, hogy szerintem eltudnám felejteni, de mégse hagyom magamat, nem tudom, hogy ez milyen pszichés dolog, vagy én nem tudom mi van velem...:)
Sajnálom:( Eygszer tuti véget ér a szenvedésünk. ÉS neked eddig semmi nem segített, picit sem?
válasza:Hát nincs bennem, hogy sikerül, csak gondolom:) Én is tökéletesnek érzem a srácot, nem a külsejébe, hanem a belsőjébe szerettem bele..:)
Viszont, ha már nem éreznek úgy irántunk, nem biztos, hogy tökéletesek:)
VAlahogy engednünk kellene, hogy más fiúk is tudjanak minket szeretni, mi is tudjuk Őket... Kell egy kis idő, míg lerendezzük magunkba, de ha eszembe jut valamilyen jó tipp, szólok neked :)
válasza:Szerintem, ha valakinek az az egyetlen hibája, hogy nem szeret, akkor sajnos nem ő a tökéletes. :(
A kérdezőnek pedig azt tudnám mondani, hogy ha elhal a jó viszony most, hogy nem beszéltek, akkor annyit is ért az egész. Én mindig sokat gondolkoztam azon, hogy mit kellene tennem, keressem vagy ne keressem, nyomulósnak tűnök majd vagy sem, de ez felesleges...Tedd azt, amit szeretnél, ha beszélni akarsz vele, akkor hívd fel, vagy hívd el valahova. Ha nemet mond, akkor nemet mond. Sokszor túlbonyolítjuk a dolgokat, pedig teljesen szükségtelen. Tudatos szenvedés nincs :), azért szenvedsz, mert még nem fogadtat el az ő döntését. Ha továbbra is küldi a jeleket, akkor mond meg neki,hogy ezt fejezze be, főleg akkor, ha nem akar semmit tőled. Ha attól félsz, hogy akkor ezután nem maradtok barátok, az lehet így is lesz, de te úgysem tudsz rá barátként gondolni. Majd ha lesz valaki, aki nem fog ennyit hezitálni veled kapcsolatban, hanem tényleg veled akar lenni, és lesz ilyen hidd el :), akkor majd lehet az említett fiúval is barátkozni.
Nem kell egyik percről a másikra túl tenned magad ezen, mert ő fontos neked, de azért járj el ide-oda, és csináld mindig azt, amihez éppen kedved van. Ha neked ezzel a fiúval kell lenned, úgyis vele leszel, ha meg nem, akkor meg ne is bánd. Aztán fel a fejjel...:)
válasza:Még egy sorstárs.. Lassan 2 éve tart, ugyanúgy érzek én is, mint te. :( És én is bevallottam már neki, és azt mondta, csak barátként néz rám, de amúgy nagyon szeret..
Csak az a baj, hogy a tettei meg nem barátiak sokszor. De el kell fogadnom, hogy éretlen még, meg hogy mi soha nem leszünk együtt. Csak ehhez idő kell. Nagyon sok. (Egyelőre így érzem.)
Szóval tudd, hogy nem vagy egyedül! Fel a fejjel, kitartás! :) Egy tanács: amíg így vagytok, addig is próbálj minden pillanatot kiélvezni, amíg mellette vagy!
18/L
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!