Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha nagyon szeretném elérni a célom, és érzem, hogy sikerem lehet, hiszek benne, akkor sikerülhet? Az esetemben szerintem lenne értelme.
Vissza szeretném kapni a volt barátomat, és beszélni fogol vele.
Tudtok tippeket adni, mit, és hogyan tegyek?
Mire vigyázzak?
Ő szakított velem fél éve.
Csak azóta mintha kicsit megváltozott volna.
16 évesek vagyunk.
válasza:Lángolt a szerelem majdnem 1 éven át, de sajnos nagyon keveset tudtunk találkozni, és a kapcsolat eleve halálra volt ítélve.
A végén azt mondta, nem tudja mit érez, elbizonytalanodott.
Szeret,de nem szerelmes.
Szeret, vonzódik hozzám, élvezi a csókolózást, de azt mondta, kiszeretett belőlem.
Nem mert elém állni, így egy sms-t, mert azt mondta, nem akar velem úgy járni, hogy lehet, hogy nem lesz többé olyan szerelmes, mint az elején, és bűntudata lenni.
Tudom, hogy szeret, de nem értem a viselkedését.
Ha valahol összefutunk, annyira zavarba jön.
Legalább meg fogjuk beszélni a dolgokat.
válasza:Bocsi, hogy csak most írok, de elfelejtettem beállítani az e-mial értesítést... :P
Sajnos valóban van olyan, hogy egy kapcsolat elején lángol a szerelem, rózsaszín felhők, stb, stb, de aztán rájövünk, hogy akivel együtt vagyunk, talán mégsem az az ember, akire igazán vágyunk. Nem feltétlenül ő tehet róla, ez lehet egyszerű kémia is. Szeretjük, de nem úgy, mint egy olyan társat, akivel hosszabb távon tervezhetünk. (Itt most nem házasságra meg ilyenekre gondolok, csak egy hosszabb kapcsolatra). Szóval, elképzelhető, hogy valami ilyesmi történt a sráccal is. Amit meg írtál, hogy zavarban van, amikor találkoztok, talán pont ezért lehet. Szeret Téged, mint egy barátot és tudja, hogy megbántott, ezért rémes lelkiismeret furdalása van. Mondjuk én személy szerint eléggé nagy szegénységi bizonyítványnak tartom, ha valaki nem tud a másik elé állni (főleg egy 1 éves kapcsolat után) és a szemébe mindani, mit érez, vagy épp mit nem.
Nos, javaslatot nem akarok tenni. Döntsd el Te, mit szeretnél. Ha úgy gondolod, hogy beszélsz Vele, készülj fel, hogy nem valószínű, hogy azokat fogja mondani, amiket hallani szeretnél. Ha mégis, akkor sok boldogságot kívánok Nektek (én drukkolok, hogy így legyen). Ha meg úgy döntesz, mégsem beszélsz Vele, akkor meg arra készülj fel, hogy ha egy életen át nem is, de azért jó darabig gyötörni fog a tudat, mi lehetett volna, ha... Szóval én ammondó vagyok, jó minden szálat elvarrni az életben (itt nem csak a párkapcsolatok lezárására gondolok, hanem mindenre).
De akárhogy is történjék, fiatalok vagytok még, előttetek az élet és még sok minden vár mindkettőtökre. (Bár ez elég közhelyesre sikerült, azért igaz szokott lenni) :)
(Amúgy 26 vagyok, pont 10 évvel idősebb Nálatok. És talán pont ennyi tapasztalattal is gazdagabb. Szóval, ha tudok valamiben segíteni, keress meg akár e-mailen is) :)
Köszönöm szépen a válaszod. :)
Igen, valóban jobb elvarrni a szálakat.
Megjegyzésként még annyit tennék hozzá, hogy ha tényleg kiszeretett belőlem, akkor az a külső körülmények miatt történt, ami dióhéjban ennyi:
Nagyon bonyolult, hogy miért, de a lényeg annyi, hogy: a szüleink megtiltották, hogy találkozzunk, mert a családjaink kiskorunk óta gyűlölik egymást, az most lényegtelen miért. Az én bátyám az ő osztálytársa, szintén nagyon rosszban vannak, és ezért titkolnunk kellett a kapcsolatot, mivel ha megtudták volna, nagyon sok kellemetlenség adódott volna.
De 16 évesen nem tudom, egy fiú mennyire bírja az ilyen kapcsolatot, ahol rosszak a körülmények és kevés a találkozás.
Télen majdnem meghaltunk, annyira hiányoztunk egymásnak, és nem tudtunk hova menni, kint meg majd megfagytunk.
Folyton írt smseket, hogy találkozzunk, nem bírja nélkülem hasonlók.. Mikor pedig végre találkoztunk, akkor meg olyan rossz hangulatba kerültünk, mert tudtuk, ez így nagyon nehezen működik. Nagyon szeretett engem, de szerintem a kapcsolatunk hullámvölgybe került, mert folyton egymást hibáztattuk, holott egyikük sem tehetett semmiről.Aztán jött egy nagy veszekedés, ami után napokig nem tértünk magunhoz. Megbántottam őt nagyon, mert már bennem is gyűlt a feszültség, holott addig ilyen sosem volt.
Azután mondta, hogy nem tudja mit érez, velem nincs semmi baj, csak a körülményekkel.Állítása szerint tökéletes voltam neki, de már nem érzi azt, mint az elején.
Fiatalok vagyunk, de hatalmas szerelem volt.
Azóta viszont már megváltoztak a dolgok, nem lenne baj, ha járnánk, megértenék a szüleim. Megbeszéltem velük.
válasza:Amit leírtál, az alapján úgy gondolom, hogy túlságosan egymásra zúdítottátok a kapcsolatotokkal járó problémákat. Ez nem lett volna olyan nagy baj, ha sűrűbben együtt vagytok. De mivel találkozásaitok ritkábbak voltak, koncentráltabbak lettek a veszekedések és már nem tudtatok úgy örülni egymásnak, mint ahogy normális esetben kellett volna. A sok veszetedés aztán idővel megkeserítette a kapcsolatotokat. Úgy gondolom, ez esetben egy kicsit már más a leányzó fekvése. Az, hogy megváltoztak az érzései a fiúnak, lehet pont ezeknek a veszekedéseknek, bújkálásoknak és az örökös feszültségnek az oka. Valahogy úgy tudnám leírni legegyszerűbben, hogy a tudatalattijába rögzült egy amolyan rossz érzés a találkozásaitokkal kapcsolatban. Egyenlettel leírva: találkozás=veszekedés+feszültség. És egy idő után már veszekedésre felkészülten, összeszorult gyomorral találkozott Veled (amit úgy lehet, Te nem is láttál rajta). És szépen lassan, fokozatosan megváltoztak az érzései. Most már úgy gondolom, tényleg érdemes lenne, ha beszélnél vele. Nem kell felhánytorgatni a múltat, kezdjetek tiszta lappal. Talán még sikerülhet megszabadítanod attól a rossz érzéstől, ami úrrá lett rajta, amikor bújkálnotok kellett és most már egy teljesen úgy, boldog kapcsolat lehet köztetek. De légy Vele nagyon türelmes, ne akarj mindent egyszerre. Most mindent újra, az alapoktól kezdve kell felépítenetek, egy elhamarkodott lépés összedönthet mindent.
Ha valamit szeretnél leírni, de nem ide, nyugodtan írhatsz e-mailt is. Remélem tudtam segíteni. :)
Nagyon köszönöm a válaszod. :)
Pont én is hasonlóan gondolkodtam, ahogyan Te.
A külső körülmények megkeserítették a kapcsolatunkat.
Szerinted hiányzom neki egy nagyon kicsit is?
Szakításkor dühösen a fejemhez vágta, hogy már nem hiányzol, de azóta eltelt fél év..
Vagy éppen, hogy elfelejtett?
Félek megkeresni, pedig tudom, hogy az lenne a legjobb.
Mi a véleményed, lehet, hogy még egy nagyonkicsit érez valamit irántam? Pl. ha a közelében lennék, érezne valamit?
Vonzódást stb..
válasza:Mivel nem ismerem a srácot, (de valószínűleg, ha ismerném se látnék bele a fejébe-szívébe), nem tudok választ adni arra a kérdésedre, hogy hiányzol-e neki vagy szeret-e még Téged.
De az mindenesetre igazolt tény, hogy az emberek dühösen néha olyanokat mondanak, amiket később megbánnak. Én úgy gondolom, próbáld meg Vele felvenni a kapcsolatot így fél év szünet után és beszélgessetek.
Az a helyzet, hogy ha szeretnél választ kapni a kérdéseidre, ő a leghitelesebb forrás, hiszen csak ő tudja, mit érez. De fel kell, hogy készülj a legrosszabbra is, hogy esetleg nemleges választ kapsz. De reméljük, hogy nem így lesz. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!