Ez csak szerintem elég nagy tahóság?

Én is jártam így és a mai napig fáj. Mi három évig voltunk nagyjából jóban. Bármiben számíthattam rá és fordítva. Eleinte ő hajtott rám, ezzel tisztában voltam, de aztán szépen átment ez az egész egy jó barátságba, amíg össze nem jött a barátnőjével. Innentől kezdve még egy évig küzdöttünk, a csaj nagyon féltékeny volt rám, próbáltunk tenni ellene, bizonyítani, nekem nem egy barátságom, illetve az akkori kapcsolatom is majdnem ráment a leányzó kavarásaira még is kitartottam a srác mellett, mondván hogy az ember jóban-rosszban kitart a barátai mellett. Végül egy újabb kavarás után egy 20 másodperces telefont érdemeltem a sráctól (ott állt mellette a barátnője), hogy töröljem ki az életemből és felejtsem el őt. A reakcióm kb annyi lehetett, hogy OKÉ... Iszonyatosan szánalmasnak éreztem és érzem a mai napig, hogy ennyi mindent benyeltem miatta és annyit nem érdemlek, hogy legalább leüljünk és megbeszéljük a dolgot akár hármasban is. Előtte keresett ha gáz volt a kapcsolatukban stb. Utána tudattam vele, hogy rám többé a büdös életben ne számítson és nem is keresett. Még mindig nagyon fáj, de úgy gondolom ez volt a leghelyesebb amit tehettem.

Ha nem is ugyanaz a szitu nálad, de merőben hasonló... Két lehetőséged van. Vagy szóba állsz vele és legalább megpróbálod felmérni, hogy megbánta-e hogy nem keresett, vagy nem reagálsz a megkeresésére.

Még egy példa: volt egy olyan haverom is, akinek fél évig volt egy barátnője, aki mindenben kihasználta. Bármit mondtuk mi, a barátai... mindig mi voltunk a hülyék, végül senki nem foglalkozott vele. Amikor szakítottak persze hogy mi voltunk az elsők akikhez rohant. Ő nagyon megbánta hogy nem hallgatott ránk és hogy ennyire elhanyagolta a társaságot egy nő miatt, így persze "megbocsátottunk"... Ezért mondom, hogy nem mindegy ezt a srác hogy reagálja le.