Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Érdemes kitartani csupán a kedvezőbb körülmények miatt egy ilyen kapcsolat mellett?
Leírom a problémámat:
Nekem olyan tesóm van, hogy nem szeret dolgozni, amennyire csak teheti, kihasznál mindenkit, aki a környezetében van.
Amíg otthon laktam, én tartottam el és még véletlenül se akart elmenni dolgozni.
Megismerkedtem egy fiúval, akit ő nagyon nem csípett, hogy bekavarjon közöttünk, fogta, meglopott mindkettőnket.
Mikor az eset történt, éreztem, egy percig nem maradok otthon, így aztán összeköltöztünk a fickóval.
Ám ekkor ismertem ki, milyen is ő valójában?
Féltékeny, de olyan szinten, hogy mikor rátör, engem mindenféle k--nak lehord, kiszolgáltatja magát, csúnyán beszél velem, a tetejében pedig csavarog mindenfelé, mint a hülyegyerek.
35 éves lesz, de nem nőtt be a feje lágya.
Haza nem akarok változatlanul menni a tesóm miatt, de őt se bírom már sokáig.
Az anyagiak miatt nem tudok mozdulni, de ezt nem részletezem tovább, mert szerintem leírtam érhetően, hogy nem tehetem meg, hogy önállósodjam..
Azért írtam ki a kérdést, hogy kommenteket kapjak arról, mi a fontosabb egy ember életében: a szerelem - e vagy az anyagi biztonság?
Mert mellette legalább nem kell télen fagyoskodni, a lakás fenntartása pár ezer Ft, a szülei anyagilag segítenek, mégse jutunk egyről a kettőre.
Mondjuk a fizuját én kezelem, ezzel sincs gond, én azonban szeretnék valaki mást helyette, aki kicsit kedvesebb hozzám, és mellesleg, akivel az ágyban is jobb.
A gáz csak ott van, hogy hosszútávon nem tudom a bizonyos 3. előtt titokban tartani, hogy párom van, holott már kinőttem ezt a kapcsit, más felé is nyitnék, de mivel - gyakorlatilag - ki vagyok szolgáltatva neki a lakás miatt, így nagyon meg kell gondolnom mikor és ki miatt fogok magam mögött mindent égetni.
Erről várok véleményeket, ki, hogy látja?
Köszke.
Még annyival kiegészíteném, hogy ha őt itt (kellene )hagy(n)om és vissszamennék a vidéki putriállapotba, ugyanott tartanék, ahol másfél éve:
12 óra folyamatos műszakba jártam gyárba robotolni a szalag mellé ( mert vidéken az ember örül, ha segédmunkásnak kell, holott 3 szakmám van, csak gyakorlatom nincs egyikben sem... ), a pénzem elment a házunk fenntartására ( anyám a férjével lakott külön, a melóhelyre egyedül kaját hozott be, azzal segített ), a tesóm, meg röhögött a markába, és élt úgy, mint a kiskirály.
Még a gépemhez se engedett oda, mikor hazajöttem holtfáradtan, holott én fizettem a netet.
Egy hapival ismiztem meg, akivel aztán egy hétvégén, mikor lejött hozzám, a jégverem „szobában” aludtunk, gondolhatjátok, hogy enyhén szólva hanyagolt a későbbiekben...
Na, ezek fényében lövöm ki, mint lehetőséget a hazaköltözést.
válasza:Szerintem, ha egzisztenciálisan jobb helyzetben vagy ezáltal a kapcsolat által, tarts ki, de közben azért - "fű alatt" - nyiss más pasik felé is, és ha úgy látod, majd anno, hogy lesz kiért "égetni magad mögött" mindent, lépj!
Inkább az ész 100x és a jobb, kényelmesebb életmód, mint nyomorogni egy életen keresztül
( Tőled független okok miatt – nekem legalábbis ez jött le az általad leírtak alapján ) , mert bizony a szoc.nyomor kivetül az ember magánéletére is.
Légy rafkós, jobban jársz!
Ennyi szívás után – amit leírtál – én sem lennék különb.
Sajnos ez nem az az ország, ahol az átlag fizetésből - úgy, hogy sehonnan nem kap az ember semmi segítséget – csak úgy fel tudja vállalni a totális autonomiát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!