Elnyomva érzem magam van valaki hasonló helyzetbe? Mit éreznétek?

Kicsit furcsa érzések kerülgetnek 25 éves nő vagyok a párom 36 éves. Neki van két gyereke (8/L 14/F) akik velünk élnek. Közös gyerekünk az ő hitelei miatt csak 5 év múlva lehet, mert nem tudnánk eltartani még őt is. pedig én már régóta szeretnék kisbabát... :(Főzök mosok takarítok utánuk. Suliba én indítom a gyerekeit, mert a párom 6tól dolgozik.Leckét én segítek nekik stb... Szóval sokat foglalkozom a gyerekekkel. És anyagilag is sokkal támogatom őket. Viszont úgy érzem a párom elhanyagol engem annak ellenére hg mennyi mindent megteszek értük. Szinte soha nem megyünk kettesbe sehova. Mindenhova 4en megyünk. Ha megkérem hg vigyen el valahova (a kocsi az övé... vagyis az ő nevén van lízingelt... nélkülem már nem lenne meg) nem visz el... Mindig csak a laptop meg a Tv... :( Bezzeg ha a gyerekei mondanak valamit oda azonnal menni kell...

A 8 éves lány állandóan közénk mászik. Ha átölelem a párom akkor közénk áll ha megcirógatom a karját akkor neki egyből oda kell ugrania hg ő is. :( Ez így megy már 8 hónapja. És egyre jobban feszít engem hg ennyire el vagyok hanyagolva. És még az az ölelés sem lehet az enyém. Napi 8 órát dolgozok én is kivéve egy héten két napot amin 10-et. Emellett teljesen egyedül végzem a házimunkát. Mégis elhanyagolva érzem magam. Pedig a párom olyan hű de fáradt nem lehet, mert otthon semmi dolga. Túl érzékeny vagyok azért érzem csak így??? Vagy ez tényleg sok??? Olyan rossz érzés, hg a "féltékenységem" miatt furdal a lelkiismeret, mert hát mégis a gyerekei... :( De velem mi van?? Robot vagyok??? :'(. Hogyan tudnék ezzel megbirkózni? Valaki hasonló helyzetbe???