Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mégis mit csináljak? Nem tudom, mit érzek!
A barátommal egy hónap híján egy éve vagyunk együtt. Teljesen bele voltam zúgva. Egészen mostanáig. Valahogy már nem ver veszettül a szívem, amikor meglátom/megölel/megcsókol. Egy suliba járunk, és valahogy nem szeretem, ha meg akar ölelni vagy csókolni mások előtt... régebben elepedtem volna egy ilyenért, de azt mondta, ez másokra nem tartozik. Nagy nehezen elfogadtam, de most épp az ellenkezője van!! Elkezdődött egy újabb tanév. A nyáron sokat változtam, elveszítettem egy nagyon közeli rokonomat, és nagyon megviselt voltam, de ő mellettem állt, mégis úgy éreztem, hogy nem értheti meg, és sose leszek már ugyanaz. Ő szomorú, mert ő a régi énembe szeretett bele... persze most is szeret, sőt, nagyon sokszor elmondja, mennyire imád és nem akar elszakadni tőlem... De én valahogy másképp érzek. Amikor egymás mellett vagyunk, buszon egymás mellett ülünk hazafele, nem akarom, hogy fogja a kezem, nem akarom, hogy az ölébe ültessen, nem is nagyon akarok hozzábújni mások előtt. Az utóbbi időben kezdtem igazán észrevenni az ő "hibáit", például, hogy nem néz ki annyira jól, mint mások, nem öltözködik olyan "menőn" és nem igazán azokat a dolgokat szereti, mint a korabeli fiúk. Az utóbbival még nincs bajom, de, és tudom, hogy kegyetlenség, de az első kettő valahogy zavar... kegyetlen a világ, hogy ennyire számít a külső, de.. :/ nem tudom ezt szabályozni. A másik dolog meg, hogy én közben el tudom képzelni, hogy együtt leéljük az életünket. Tudom, furán hangzik ez még most ennyi idősen, de tényleg így van. Szóval ha ketten vagyunk, akkor semmi mást nem akarok, csak hozzábújni. Akkor. De olyankor nem mindig kívánom a csókját sem.
Aztán a legtöbbször visszazökkent valami.
Még nem feküdtünk le, és nem is tervezzük, de pettingelni rendszeresen szoktunk, és olyankor újra ugyanúgy érzek, mint régen, és eszembe jut, mekkora hülye voltam, hogy ilyeneket képzeltem... Aztán ugye suli, és megint semmi.
Egyszerűen nem tudom, mi van most.
Nagyon szeretem, mint barátot, az biztos. Azt hiszem, mint fiút is, csak... néha szeretem, néha nem. Ez hülyén és r*bancosan hangzik, de sajnos ez van.
Tudom, hogy nagyon sokat jelentek neki, és azt is tudom, sose találnék mégegy ilyen fiút, aki ennyire kedves hozzám, ennyire fontos vagyok neki és ennyire "tiszta" lelkű. (ezt úgy értem, hogy nincs megrontva a cigivel, alkohollal, droggal, lövöldözős játékokkal, horrorfilmekkel). Én sem akarom elveszíteni, de...
Fogalmam sincs, hogy mit érzek.
Segítsetek, ha tudok, kérlek!!!
Előre is köszönöm.
Ui.: mindketten idén töltjük a 17-et.
válasza:Ugyanebben a cipőben jártam én is.
Vártunk egy darabig, de egyre jobban elhűlt ez a dolog. Szakított is velem a srác, mondván nem szeret. Úgy döntöttünk, hogy végleg (!) békén hagyjuk egymást. Hülye voltam, mert majdnem kapcsolatba kezdtem egy másik sráccal, aki a barátom előtt tetszett még nagyon régen, de amikor a másik sráccal csókolóztam, akkor jöttem rá, hogy nekem a volt barátom kell.
Ennek ellenére nem akartam újrakezdeni, pedig újra beleszerettem, és ő is mindent megtett volna értem. És meg is tett. Megtörtem, és azóta egy vitánk se volt, és szerelmesebb vagyok, mint valaha. :)
Ha nagyon elhidegülsz tőle, kérj tőle egy kis szünetet, de SEMMI ESETRE SE PRÓBÁLKOZZ MÁS SRÁCCAL! :)
L17
:)
De egyszerűen nem tudom, hogyan szerethetnék újra bele úgy, mint ezelőtt...
válasza:Ha a lelked mélyén igazán szereted, akkor előbb-utóbb visszajön ez az érzés. (fuj, ez a nyálas maszlag komolyan belőlem jött ki?)
Második voltam. :)
válasza:Sziaa, én is igy vagyok.
jegyesek voltunk és egy év után szétmentünk,mert már állandóan martuk egymást (apró hülyeségek miatt, bár itt inkább a szülöi benyomás nyomott többet... ) majd ujra összejöttünk, de ö ekkor lelépett külföldre. 2 hónapra rá felkeresett. Érdeklödött, h vagyok és h azóta hogy vagyok ... mindenre öszintén válaszolt, nem köntör falazott. Elvileg már 1 hónapja van csaja, mert szenvedett és egy társkeresön ismert meg egy lányt ( aki a másolatom ). De már bánja ez volt eddig a legrosszabb döntése... és elkezdtünk arrol beszélni , h mit hol rontottunk el ... és mondta, h bocsánat h sokat bántott, nem akarta... bocsássak meg neki... ( bár ez a bocsásssak meg neki-t nem vágtam.. ). bár az h még a csaj a képben van nem értem... de mindegy.
ez a se veled se nélküled-érzés
( bocs az offért )
válasza:Néhány részlet olvasásakor megörültem, hogy más is így érez, de nálunk azért nem ez a helyzet. Fiatalok vagytok, gondolom, nem volt még sokkal komolyabb (tehát hosszabb) kapcsolatod. Ezen én is átestem, de ez nem az elhidegülés, csak a rózsaszín felhő elszállása. És van egy rossz hírem: ez már nem jön vissza soha.
De itt a lényeg, és most fog kiderülni, mennyit ér a kapcsolatotok valójában: Ha ezután is együtt maradtok, akkor ez igazi szerelem.
Én is voltam, sőt vagyok olyan helyzetben nap mint nap, hogy az agyamra megy a barátom ha ezt meg azt csinálja, és mások előtt már rég nem akarok vele édelegni, sőt, néha kettesben se, ha épp stresszes vagyok. Viszont tudom, hogy mindennél jobban szeretem, és ha elképzelem h mással lássam, vagy hogy egy nap eltűnik, valami baja lesz, már a gondolatától megszakad a szívem. Ha megkérne, én nem haboznék, és igent mondanék...
Gondold át, mennyit ér neked így, hidd el, lehet ez sokkal mélyebb, és szebb, csak kicsit küzdeni kell. (bocsi h hosszú lett)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!