Találkozás egy régi szerelemmel, ti hogy vagytok ezzel?

Engem felkavar, még az is, ahogy egy előttem levő írta, csak ha képen meglátom facebookon. főleg hogy ilyenkor általában a mostani barátnőjével van közös képe.

ha lehet az életben soha nem akarom ő(ke)t látni, vagy találkozni... de ezt ugye nem tudhatjuk előre.

szerencsére, azon ritka alkalmakkor amikor "látom", elégtétellel nyugtázom, hogy már nem érzek iránta semmit, és, hogy ha most hozna össze minket a sors, nem jönne be, mint pasi, se külsőleg, se belsőleg. az, (a)hogy pofára ejtett, mostmár több, mint másfél éve, akkora befolyással volt az életemre, mint addig semmi. felnőttem, és most már sokkal megfontoltabb vagyok úgy a pasik terén mint z élet más dolgaiban. nem mondom hogy megbántam hogy valaha is együtt voltam vele, mert nem. nélküle nem lennék ma az az ember, aki vagyok. ha egyszer találkoznánk, még meg is köszönném neki:)

fülöp

az a legszarabb,hogy ha majdnem minden nap latod a tvben. Nos en tuti a pofájàba lépnék. És ráöntenèk egy forrò kàvèt a marhadràga cuccaira

én annó 2 év után találtkoztam az első nagy Ő-vel...akkor már egy éve boldog kapcsiban voltam...és annyira felkavart hogy majdnem véget vetettem a kapcsolatomnak...de hála az égnek az agyamra hallgattam mert mint utólag kiderült nem változott meg...már 4. évet is tulléptük a párommal és nagyon boldogok vagyunk :)

L21

Szerintem érdemes. Hasonló volt az én helyzetem is a párommal, annyi, hogy ő bizonytalanságból szakított velem. Aztán mindketten éltük az életünket. Próbálkoztunk, de egyikünknek sem alakult ki a boldogság más mellett. Sőt, én félve az egyedülléttől egy rossz házasságba is belecsöppentem, amiből alíg tudtam kimenekülni.

Aztán adtunk egy új esélyt magunknak, és évek óta boldognak mondhatom magam, még ha mérges is elolvadok tőle. Ja, és már van két tündéri porony is, tehát MEGÉRI.