Lehet, hogy valóban csak ennyi volt a gond? Vagy keressem még a hibát?

A hibát önmagamban. A barátom szakított velem lassan 1 éve, ő volt az első szerelmem, iszonyatosan szerettük egymást, mindennél jobban, és nem is kérdés, hogy ez kölcsönös volt. Nagyon boldog voltam, amíg együtt voltunk, annyira szeretett..Viszont neki mindvégig azzal volt baja, hogy nagyon keveset találkoztunk, és ez az én hibám volt.. Több időt is fordíthattam volna rá,és hasonlók.. Aztán egyszer nagyon nagyon összevesztünk, megbántottam őt rettenetesen, és onnantól kezdve azt mondta, nem tudja mit érez. Még nagyon vonzódik hozzám, szeret, de nem szerelmes. (utólag rettenetesen bánom, hogy megbántottam, nem tudom miért fordultam úgy ki magamból) A lényeg ami lényeg, nekem még nagyon hiányzik, és próbáltam visszaszerezni, de már nem akarja. Azóta semmi önbizalmam sincs, előtte sem volt sok, pedig mások szerint nagyon szép vagyok, meg okos és hasonlók. Én ennek az ellentétét gondolom magamról, mióta szakított velem, mert nagyon hirtelen szeretett ki belőlem, és ő sem tudja, ennek mi volt a valódi oka.Ezért teljesen össszetörtem. Nem értem őt, ő se magát, de azóta barátokat sem tudok szerezni, mert mindig azt érzem, hogy engem senki nem szeret. Nem tudom mit kéne tennem. Legyen önmagam, és viselkedjek úgy, ahogyan eddig?

Egy elkeseredett 16 éves lány

a volt barátom 15 éves