Hogy értessem meg magammal, hogy Ő már elment, és soha nem lesz már olyan, mint régen?

Már 4 hónapja nem láttam. Kezdetben szerettem a velünk történt dolgokról beszélni a barátaimnak, meg tulajdonképpen bárkinek, de egy idő után már nem hoztam szóba. Mindenki azt hitte, hogy sikeresen túltettem magam rajta. Olyan két hónapja viszont ha csak kimondják a nevét, hisztizni kezdek, ha azt mondják, beszéljek róla, én inkább sírva elszaladok, és ha van lehetőségem bezárkózok, pl a fürdőszobába, és órákon át ott vagyok, és bőgök. Igazából szakítás sem volt, hiszen hivatalosan nem jártunk. A srác azt állította, hogy többet szeretne tőlem, és én is így voltam ezzel, de 4 hónapja el kellett szakadnunk egymástól. Azóta egyre jobban hiányzik, és azt mondják, beszélnem kéne vele, mert ez nem normális. A barátaim szerint teljesen megváltoztam, és szeretnék, ha többet beszélnék Róla, mert attól félnek, hogy teljesen megőrülök, de képtelen vagyok akárcsak kimondani a nevét. Még a gondolataimban sem. Próbálnak elvinni bulikba, bemutatnak embereknek, de senkit nem akarok megismerni. Nem érdekel senki, nem tudom elképzelni, hogy valaha mással boldog legyek.

17/L