Van barátnője, szerelmet vallott, azóta próbál eltaszítani. Mi ez?

Megismerkedtem egy fiúval, és sajnos túl későn tudtam meg, hogy barátnője van, és addigra érzelmileg már eléggé belegabalyodtam....és mint kiderült, ő is. Nem történt közöttünk senki, félreértések elkerülése végett, csak nagyon-nagyon sokat beszélgettünk, közel kerültünk egymáshoz lelkileg...aztán bevallotta, hogy megszeretett, és hogy valami nagyon kialakulóban van, csak ő küzd ellene, mert neki nem szabad. Ennek ellenére viszont állandóan kedves üzeneteket küld, célozgat, kétértelmű megjegyzéseket tesz, és ha találkozunk, ölelget, szeretget...Én nagyon könnyen hozzákötődök emberekhez, már régen elvesztem...Egyik pillanatról a másikra változik az, hogy éppen hogy áll hozzám, tudom, hogy sok mindenen agyal, és meg is értem persze. Hosszú kapcsolata van ráadásul, sosem szidta nekem a csajt, de azt már megtudtam innen-onnan, hogy nem minden működik már úgy közöttük, ahogyan kellene. Tudom, hogy lesznek, akik elhordanak a föld alá engem, de nagyon szeretem, és nem akarom elveszíteni. Sosem találkoztam még ilyen fiúval, ő számomra a tökéletes, testileg-lelkileg, ráadásul tényleg mintha a másik felem lenne, a lelki társam...és az első fiú, aki ugyanezt gondolja fordítva...nem vagyunk már gyerekek, tudom, hogy nehéz lezárni egy hosszú kapcsolatot, és tudom, hogy csúnya dolog feltúrni másét...de kicsit úgy érzem, hogy mártírszerepet játszik, pedig addig tud változtatni, amíg nincs felesége és gyerekei...na mindegy, a kérdésem csak az lett volna, hogy ha ebben a szituban ő átváltott egy új viselkedésmódra, vagyis bunkó velem, felvállaltan azért, hogy elmarjon magától, de közben minden mondata után jönnek a szomorú meg zavart meg bánatos fejvágások....Mit csináljak???:S:S:S