Tud változtatni az ember a természetén?

Mit tehetnék egy ördögi körben élek. A barátommal 2,5 éve vagyunk együtt, jól megvagyunk, én 20 ő 18,5 éves. Én nagyon makacs, és főleg büszke lány vagyok, ő pedig önzetlen és érzékeny. Az erősebb egyéniségem miatt ő szinte teljesen betört, érzem magamon hogy felborultak az arányok.

Ezzel két problémám van.

Egyrészt szeretnék rá felnézni, hogy néha izguljak hogy kellek-e neki vagy sem, hogy ne mindig csak bújjon, meg rám hagyatkozzon, hanem legyenek saját programjai is.

Másrészt meg, ha nagy ritkán kimegy a haverokkal iszogatni, akkor meg megalázva érzem magam, meg elhordom mindennek.

Általában együtt szórakozunk, nagy ritkán havonta egyszer-kétszer megyünk egymás nélkül, de általában nem egyszerre, így a másik mindig otthon van, ha az egyik szórakozik. A barátom szó nélkül tűri, néha fel is hív, hogy jól érzem-e magam, én viszont fordított helyzetben megalázva érzem magam, hogy éli világát, miközben én otthon ülök. Nem tudom, hogy mi lehet az oka, hogy ilyen vagyok. tudom hogy helytelen és felháborító. Lehet hogy a régebbiek miatt lettem ilyen. Májusban az érettségi időszakot például végigbulizta (nem is sikerült neki túl jól), én meg három hétig itthon voltam és emelt érettségire tanultam, volt hogy azt mondta 10re hazaér, majd hajnali 1kor hazaesett kottásan, és azt ecsetelte msn-en, hogy de jól érezte magát. Ebből nagy vita lett, majd másnap azt mondta éjfélre hazaér, és háromkor ért haza, másnap meg azt mondta eszébe voltam éjfélkor, de valamiért nem ment haza, pedig még csak jól sem érezte magát odakint. Ez már régen volt, azóta jelentősen kevesebbet járkál el (suli miatt csak hétvégén vagyunk otthon, és azt általában otthon töltjük), de akkor is így felkapom a vizet. Szeretném hogy kicsit erősebb kiállású, férfiasabb legyen, de ha ellenkezik valamiben azonnal blokkolom a beszólásaimmal meg a viselkedésemmel. Hogyan tudnék túllépni ezen az undorító természetemen?? Vagy ez egy tipikus se veled-se nélküled állapot lehet? Egyébként a boldogságunknak ezen kívül semmi nem szabna gátat, ő kedves és aranyos velem, meg is bízhatok benne, de az a baj hogy én követelem magamnak a személyes teret, másnak viszont nagyon nehezen tudom megadni. Szükségtelen itt leoltani, a problémát én is látom, illetve a hibáimat, inkább tanácsokat szeretnék kérni, hogyan tudnám ezt megoldani, és magam mögött hagyni. köszi elöre is