Szerintetek is kommunikációs válságba kerültünk?

Úgy tűnik, manapság kevesen veszik észre, hogy az őszinte szeretet ingyen van. Az ismeretlenség mély lenézése a közös hang megtalálására képtelenné tesz minket. Kiveszett belőlünk az érdeklődés, és csak egy lépést teszünk előre másokért, kettőt a szeretteinkért és hármat magunkért. Mintha képtelenek lennénk felismerni a szépséget, mintha szürkeség borult volna a világra. Pedig mindenkinek van mondanivalója. Mindenkiből árad az energia, és mindenkit egyformán tönkretesz és hideg sötétségbe taszít, ha mások pillantást sem vetnek rá. Sarkított részletkérdéseket képzelünk döntő fontosságnak, miközben a teljes mondatot meg sem hallgatjuk, a fényre még csak pillantást sem igyekszünk venni. Úgy érezzük, hogy egyedül vagyunk a világban. Akár ezen az oldalon is megfigyelhető, milyen távolságból szemléljük a másikat. A fiúk ezt írják "A lányoknak a gazdag, jóképű, kigyúrt pasik kellenek, a belső nem fontos." A lányok válaszképp: "A fiúknak a könnyűvérű, agyonsminkelt lányok kellenek, az igazi értékek nem számítanak.".

Szerintetek hogyan találhatnánk meg a hangot? Hogyan nyithatnánk a szürkeség helyett a ragyogás felé?

18/F

(bocsi, ha hosszú volt)