Nem érzem úgy hogy hülyíteném de mégsem tudom hogy helyesen teszem-e?

Hasonló helyzetben vagyok én is. Bár konkrétan nem történt meg az a beszélgetés, hogy én tetszenék neki, én pedig nem akarok tőle semmit, de mindketten tudjuk, hogy ez így van.

Sosem mondtam neki így konkrétan, hogy nem szeretnék tőle semmit, de jól tudja, hogy van valaki más, akit én szeretek és nem tettem még túl rajta magam, és ezért nem akarok kapcsolatot senkivel sem. Ennek ellenére gyakran találkozunk, legalább hetente egyszer, de van, hogy többször is, jól érezzük együtt magunkat, és ennyi. Nem próbálkozik, nem kezdeményez, teljesen tiszteletben tartja azt, hogy mit érzek.

Nem tartom kizártnak, hogy lesz köztünk valami, de nem is garantálom. Ő is így van vele szerintem, és nem hiszem, hogy hülyítésnek venné, megért engem. Jó egymással tölteni azt a heti pár órát neki is és nekem is, és ennyi a lényeg.

23/L

amíg őszinte vagy és nem hintáztatod jobbra-balra addig korrekt vagy! az hogy mi lesz ebből az már más lapra tartozik... szerintem az olyan mintha mindketten egy bombán ülnétek. csak idő kérdése, hogy mikor robban fel, de előbb utóbb fel fog.

voltam már ilyen "kapcsolat" mindkét oldalán. amikor én voltam az előnyösebb oldalon akkor nekem jó volt, nem éreztem magam rosszul, de ma már tudom ha nincs meg a szikra az elején akkor halott ügy!

viszont amikor én voltam az előnytelenebb oldalon akkor ... a legtalálóbb talán a tragédia! áldanám az embert -ha lett volna- aki akkor jól gyomorba vág, majd megmagyarázza hogy miért ne mennyek bele ilyen szituációkba! játék a tűzzel!