Mitévő legyek? A barátommal több mint 7éve vagyunk élünk együtt, de az utóbbi időben borzalmasan eltávolodtunk egymástól.

Szeretem és tisztelem, soha nem tudnám megbántani, de már nem vonzódom hozzá. Sajnos az utóbbi időben nagyon sokat dolgozik, utazós munka, semmire sincs ideje csak arra, hogy este fáradtan befeküdjön mellém és másnap menjen dolgozni, hétvégén is.

Azonkívül úgy érzem a kapcsolatunk nem halad sehova, egy helyben toporgunk, már a család és barátok is többször kérdezték mikor lesz az eljegyzés, de nem már csak hebegek-habogok, próbálom másra terelni a szót.

Nagyon sokáig úgy voltam, hogy de jó lesz majd, mikor térdel már le elém a gyűrűvel, de ez az időszak már elmúlt, sőt mi több őszintén nem is tudom ha most hirtelen mégis megtenné mit válaszolnék, egyszerűen belefásultam a dologba beleestem a mókuskerék effektusba.

Szórakozni egyáltalán nem járunk vagy alig, pedig gyakran mondogatom, hogy menni kéne valamerre, éljünk picit fiatalok vagyunk még.

Sajnos barátok is kihullottak mellőlünk ugyanezen okok miatt, már senki nem hív sehova.

Nem tudom vele megbeszélni a dolgokat mert olyankor lelkileg összetörik és azt mondogatja, hogy nélkülem nem tud élni meg fog halni, többször is tartottunk nagy lelki beszélgetéseket és mindig úgy volt, hogy változtatni fogunk, de egy idő után minden visszaállt a régi kerékvágásba.

Félek hogy most is ez lenne, de én sem bírom már azt, hogy mindennap rá kell várnom késő estig, egyedül meg nem mehetek el sehova, mert ő ott kell legyen velem, bele fogok betegedni az egészbe.

Én:25/L Ő:25/F