Akik hasonló helyzetben vannak, vagy voltak, bíztatnátok, hogy ez változni fog? Elmesélnétek a ti történeteket?

Gondolj arra, hogy fél év múlva megoldódik a problémád. Nekem még 3 év a fősuli és utána talán majd összeköltözünk a párommal, szintén távkapcsolat.

20L

Én már lassan egy éve vagyok a párommal, és szintén csak hétvégente tudunk találkozni.

Mindketten egyetemen vagyunk jelenleg, másik városban, de fogalmunk sincs mi lesz azután, hol tudunk munkát találni, úgyhogy nem is tudom, hogy mikor lehet ez a kapcsolat nem távkapcsolat. De nem is gondolok ilyenre általában, hanem arra gondolok, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy engem ez a férfi szeret, és mennyire szeret, és milyen jó, hogy mindig mellettem áll, megért, foglalkozik velem. Minden egyes nap, hacsak nem jön közbe valami, szakítunk legalább egy órát egymásra skypeon beszélgetni, és ez tartja bennem a lelket, meghogy milyen boldog vagyok vele. És azokat a pillanatokat meg amit vele tölthetek, mindig kiélvezem, és hálát adok, hogy azok vannak. Meg arra gondolok, hogy ez lehetne rosszabb is, lehetnénk távolabb, vagy ha egyáltalán nem lennénk együtt, az is rosszabb lenne, így örülök, hogy már ennyit is látom, hogy legalább ennyi megadatott nekem, és remélem, hogy egyszer majd lehetek vele többet :)

Szóval élvezd ki a vele töltött idő minden egyes percét, és ha nem vagytok együtt, akkor se arra gondolj, hanem arra, hogy nemsokára újra látod, és ő van neked, és szeret.

Jaj nyáron 2 álló hónapig nem láttam, és ebből 5 hétig internetközelben se voltam, úgy leveleztünk más híján. Úgyhogy tudom, lehetne rosszabb, és így örülök annak, amim van.