Hogyan tartható meg a szerelem? Miben érdemes újítani és változni, hogy ne kelljen neki más?

Azért nem szabad kimutatni, mert egy hisztériás liba (főleg ok nélkül) elég terhes tud lenni. A féltékenység önbizalomhiányból fakad, abból, hogy azt hiszed, nem vagy elég jó neki, ezért mást keres. De a te önbizalomhiányod a TE problémád, nem az övé.

Értelme sincs, mert erőszakkal senkit nem tudsz magad mellett tartani, csak szabad akaratából marad veled.

A rossz tulajdonságaiddal kapcsolatban pedig annyit mondanék, hogy a szeretet azt jelenti, hogy olyannak szereted a másikat, amilyen. Nem jobbnak, nem rosszabbnak. A párod azért választott téged (reméljük!), mert szeret a jó és rossz tulajdonságaiddal együtt. Ha megváltozol, az veszik ki belőled, ami megfogta. Úgyhogy ne akarj megváltozni. Feljődni persze lehet.

Ha valami nem tetszik akkor azt azonnal beszéljétek meg és ne úgy, hogy:"drágám, beszélnünk kéne!", mert attól sarokba szorítva érzik magukat a pasik.Finoman beszélgess vele és apránként vezesd rá a témára.

Ne hisztizz, hülyét kapnak tőle:D

A féltékenységet azért nem jó kimutatni, mert elbizonytalanodnak tőle.Azt gondolják, hogy nem bízol bennük és egy idő után ők sem bíznak bennünk nőkben.Ez pedig ördögi kör, mert bizalom nélkül bukta az egész.

Minden hülyeség miatt sem érdemes balhézni (pl mert elfelejtett neked csokit venni, vagy nem ment le a postára befizetni holott megkérted rá, vagy miért nem oda teszi a tányért ahol annak a helye van stb, stb).Mindenre megvan a magyarázat, így ilyeneken nem érdemes veszekedni, de az sem jó ha mindent ráhagysz, mert elkényelmesedik és csicska leszel majd mellette aki mindent megcsinál.

Az önbizalmadról neki kellene gondoskodnia apró puszikkal, bókokkal amik meglepetészserűen érnek és ha elkezdni és jól reagálsz rá akkor sosem hagyja abba.Mondjuk ha azt mondja:Hú de dögös vagy!, akkor ne azt válaszold, hogy:Jajj csak magamra kaptam valamit!, hanem, hogy:Kössz édes, csak neked akarok tetszeni :)

A fájdalom sajnos idővel elkerülhetetlen.

Mi most akarunk véget vetni a párommal 7 éve tartó kapcsolatunknak, csak nekünk már van egy 1éves lányunk, úgyhogy ez nehezebb.Mégis szép emlékeim vannak, mikor a szerelmes évekre gondolok, amikor még nem tudtunk meglenni egymás nélkül!Hiába most a hátunk közepére sem kívánjuk a másikat.

Tudom ezt tudván azt gondolod, hogy adhat pont egy ilyen nő tanácsot, de erre csak annyit tudok mondani, hogy ezt tanultam a hét év alatt.Meg hogy anyuci pici fiával nem érdemes kezdeni, úgysem javul meg :)

Talán a következő férfi meghozza végre nekem is a megérdemelt boldogságot!