Miért nézi mindenki szánalmasnak a távkapcsolatokat?

ma 21:46

lehet hogy a kapcsolatok fele megcsalással végződik de ha egy nő félre kefél az sok esetben a férfi hibája is,nem mellesleg ha tudsz bánni a nővel akkor teljesen mindegy hogy ott vagy e vagy sem...

Biztosan így van, drukkolok nektek! :)

/21:50-es voltam/

Ne törődj vele, felesleges ilyen véleményekkel törődni!

Mások úgy is csalják egymást, ha együtt élnek, szóval nem attól függ, hogy hányszor látjátok egymást, hanem, hogy mekkora a szeretet köztetek.

Mi is kb ilyen távolságban voltunk (100 km), 2 évig! Most képzelheted, nehéz volt, csak hetente 3 napot találkozni, de azok a találkozások mindig olyan jók voltak, hogy egész hétre feltöltött.

Azóta már két éve együtt élünk, és képzeld, nekem is sokan mondták ezt, mint neked, nekik nagyrésze már rég nincs is együtt az akkori párjával, rólunk meg még mindig azt mondja mindenki, hogy ilyen szerelmes embereket még életükben nem láttak. :)

Szóval hidd el, nem ettől függ...

És a bizalomról: tudod milyen jó érzés, amikor látod magad körül, hogy az emberek csalják egymást...stb, és te csak mosolyogsz egyet ezen, mert tudod, hogy bár a párod távol van tőled, mégse teszi, mert szeret téged? És te se csalod meg őt, ugyanezért. :)

Gondolj erre, megerősít. És ez nem naivság.

Hivatalos adat kérem, hogy a kapcsolatok fele megcsalással végződik. :DDD

Csakhogy viszonylag kevés a távkapcsolatban élők száma, szóval abban a bizonyos 50%-ban bennevannak a 'normális' kapcsolatok is.

Tartás, elhatározás kérdése a megcsalás. Tartás, szerelem, bizalom, tisztelet és szintén elhatározás kérdése a távkapcsolat is. Nem csoda, hogy sokan nem bírnák, mert a távkapcsolatért tenni is kell, néha szenvedni kell, néha vakon bízni kell, beszélgetni kell akkor is, mikor legszivesebben szeretkeznétek.

A szerelem értékét az akadályok növelik. Tény, hogy van, ahol nem éri meg belemenni egy távkapcsba. Nálunk megérte.

Lett volna, lenne közelebb. De nekem ő kell, neki meg én. Az ember nem talál minden bokorban olyan párt, akivel passzolnak egymáshoz, közös a jövőképük, megbízhatnak a másikban. Én kibirom a monogámiát akkor is, ha 200 km van köztünk. Van, aki úgyse bírja, hogy a 'párja' ott van két utcával arrébb.

Aki nem bírná ki, legalább ne fikázza. Nem mindenki hűtlen és/vagy kapcsolatfüggő. Aki az, legyen boldog úgy, de fogja be, mert attól, hogy neki nem menne, másnak még sikerülhet. És jól is elsülhet. Számtalan példa van rá.