Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak? Párommal 7 éve vagyunk együtt, ebből 5 éve együtt is élünk. Mondhatni közös életünk van, közös hitel, közösen vásárolt, nagyobb értékű tárgyak, pl. : TV, laptop.
Soha életemben nem csaltam meg és nem is éreztem úgy, hogy bármi probléma lenne. Viszont kb. két hónapja megismerkedtem egy sráccal a buszon. Feltűnt már egy párszor, hogy néz, aztán egyszercsak elhívott kávézni, de én mondtam, hogy nem, mert van barátom. Aztán mégis beszélgetésbe elegyedtünk. Nagyon jó volt vele beszélgetni, és mintha belém látott volna, hihetetlenül egy hullámhosszon voltunk. Rengeteget nevettünk. De egy héttel ezelőtt leállítottam. Mondtam, hogy hagyjuk abba a beszélgetés. Megijedtem, hogy ha tovább folytatjuk, akkor kialakul bennem valami érzelem irányában. Elfogadta, tiszteletben tartotta a döntésemet. Azóta már találkoztunk a buszon, de úgy kerülgetjük egymást, mintha leprás lenne a másik. Nem tudom, hogy csak nekem kellemetlen-e. Viszont egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. Folyton azt mondogatom magamnak, hogy ebből úgysem lesz semmi, el kell felejtenem, de nem megy.
Párommal továbbra is jó a kapcsolat, semmi baj nincs vele, de ezt a srácot sem megy elfelejteni. Most mihez kezdjek?
válasza: válasza:"Soha életemben nem csaltam meg..."
De már gondolkozol rajta. És elárulom, hogy meg fogod tenni.
7 év szép idő, ha boldogok voltatok, de itt a vége. Inkább most szakítsatok, mint egy-két év szenvedés után.
Nem fogom megcsalni páromat, és ő sem csalna meg engem, erre az életemet merném tenni. Szeret. És ezáltal még jobban bánt a gondolat, hogy egy másik sráccal való beszélgetések ennyire mély nyomot hagynak bennem.
De engem leginkább az érzelmi része aggaszt. Mit csinálok, ha továbbra sem tudom a gondolataimból kipaterolni a srácot?
Senkivel szemben sem tisztességes a dolog, és akármit is csinálok, jól nem jövök ki belőle. Ezért kértem itt tanácsot, objektív véleményt szerettem volna.
Én azt tanácsolom, hogy erősödj meg és győzd le a kísértést (vagy valami állja annak útját)! Nem érdemes kockáztatnod, mert nagyon-nagyon jó most neked. Tudod te egyáltalán hányan irigyelhetnének téged? Szerinted tudnál ilyen boldog lenni az új udvarlóddal, annak tudatában, hogy valaki 7 évig a semmiért hordott a tenyerén. Az elején tuti nem bánnád meg MÉG, mert izgalmas, kívánatos, minden rózsaszín tündérmese, de az mindig elmúlik. Aztán vele is élhetnél boldogan, mint most a pároddal, de rosszul is végződhet. Itt, ahol én lakom, az utcában 15 család közül a szüleim és még 3 házaspár NEM vált el. Na nem ellenzem a válást, csak azt mondom, hogy 50 évvel ezelőtt nem volt válás, de mégis volt boldog család. Egyébként biztos vagyok benne, hogy a szüleimnek is volt olyan korszaka, mint ami most nálad áll fenn, de lemondtak arról a "kicsi jobbról" és inkább azt választották, hogy 60 évesen is meglegyenek egymásnak.
Az lenne jó, ha látnád és elhinnéd, hogy itt a barátod a főnyeremény, az új udvarló pedig porszem hozzá képest, még akkor is, ha ő walesi herceg.
Még egyszer: Szerintem túl sok jó forog kockán, csak veszítenivalód van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!