Éppen átsiklott egy gondolat az agyamon, amit leírtam. Mennyi ebben az igazság?

A szöveg tördelt, szedjétek ki a lényeget belőle :)

Ne vegye senki komolyan, egy röpke gondolatmenet

néha úgy érzem

nincs is miért itt lenni

és az ember egy életet kap

ezért úgy kezeli, mint egy értéket, pedig a nagyrésze szenvedés

és lehet, ha egy magzat előre látná az életét, minden szenvedésével együtt átérezné egy pillanatra

akkor meg sem születne inkább

milyen az élet?

megszületsz, majdnem mindegy milyen családba, a gyerekkorod szép. nem ismered és nem érted a bajokat, semmi sem kell egy plüssmacin vagy egy labdán kívül. nem látsz túl rajuk és nem is akarsz, de fel sem fogod.

Később megérsz, kijön az a nevelés, amit kaptál. vagy lelketlen leszel, mert nem kaptál elég szeretet és összetöröd a másik embert, vagy túl sok szeretetet kapsz és téged törnek össze, vagy sokat bántanak, bezárkózott leszel, vagy elkényeztetnek és nem becsülöd meg a szép dolgokat

Később találkozol valakivel. lakhat messze, lehet más, lehet túl fiatal, túl idős, lehet valakije, egyszerűen nem tetszik, vagy csak mást vártok az élettől

az, hogy egy olyan embert találj, akivel egymást összehangoljátok és közöd utat jártok, vagy hogy pontosan klappoljon hozzád

Az borzasztóan ritka, csak a szüleim ismerem

mivel minden élet célja valahol a család, és az emberek töredéke találja meg ezt a boldog életet, de mindenki keresi, később belemenekülnek olyan kapcsolatba, ami nem megy, viszont erőltetni kell, mert kell gyerek, kell lábnyom, mert az idő telik, túl gyorsan

ezért van az, hogy minden ötödik pár nem válik el

De akik együttmaradnak, azok sem szerelemben, szeretetben, nagyon ritka, legtöbbször azért élnek együtt, mert a gyerekek miatt, vagy az adók miatt, vagy mert nincs hová menni. és az, hogy te legyél az, aki megtalálja a nagy ő-t, te legyél az, aki mellette békében és harmóniában él, az majdnem hogy lehetetlen

Utána ahogy az idő telik, egyszer csak azon kapod magad, hogy valakinek odaadtad az életed, dolgoztál, neveltél, éltél, de ősz hajjal egy kórházi ágyon, valahol legbelül talán bevallja az ilyen életet élő ember, hogy én már megtettem mit megkövetelt az élet,de nem, nem voltam boldog.

...Valami válasz...

de nem is erről beszélek

amiért régen ez nem volt így, annak az oka az, hogy volt hit, de ami fontosabb, hogy volt férfi, és volt nő

a férfi udvarolt, a nő engedett

nem volt supra cipő, vagy converse pulcsi

ez volt az élet rendje és amikor valakik ezt megtalálták

elvette a férfi a nőt

és onnantól a cél az volt, amit a férfi mondott

nem volt az, hogy én itt fogok dolgozni

hogy én csak ilyen életet élek majd

az volt a MEGSZOKOTT, hogy a férfi irányt mutat, a nő pedig követ, minden nőiességével, minden szeretetével és ott van, mindig, DE a férfi ezért tiszteli a nőt.

így nem volt sok válás, meg ilyenek, mert a nőt úgy nevelték fel, hogy a dolga a férfi követése

de ami hibádzik

hogy régen férfiak voltak

akiket LEHETETT követni

bátran, békében és úgy, hogy tudod, jó úton jársz

ma kiket kéne követni

a sok homokost a buliban, akik mint az állatok stírölik a csajok seggét?

és akik a kefélést látják, nem a boldogságot?

vagy olyan nő kövessen, akinek a legnagyobb gondja a haja színe, vagy a magassarkúja mérete?

nem. régen okos, nagy embereket, férfiakat követtek a nem kislányok, hanem nők, akik TUDTÁK hogy így kell lennie

ezért simán boldogságra voltak ítélve

mert ment minden

és ez így volt jó

de régen volt katonaság, volt munka, volt fegyelem, a nők még nem k*rválkodtak, hanem emberek lábát kötözték vagy neveltek

és mindenkiből ember lett

és bármilyen meglepő és érthetetlen

igen. EZ az az 50 év, ami tényleg megváltoztatta a világot

mondhatjuk, hogy nem, mert mi is apró részletei vagyunk a többezer éves múltnak és bármit teszünk, helyes, mert a jövő nem emlékszik majd ránk

nem így van

ezt tettük, mocskot teremtettünk, undorító médiát, amiből ömlik a szenny minden nap. és így bizony, itt keresheted a boldogságot, vért fogsz érte köpni

és jóeséllyel az életben nem leled meg

Válasz: És talán még igazad is van.