Párom nem becézget, és nem mondja, hogy szeret, ezért én sem merem. Ez normális? Rávegyem magam, vagy várjak, hátha kezdeményez?

Én is nehezen mondom ki ezeket a dolgokat, ellenben a párom szinte csak dobálózik velük. Persze érzem, hogy szeret, addig nem is gond. :)

Én ritkán mondom neki. Mindig ellágyulok, ha valami szépet mond és tudatom is vele, hogy jól esett, de én ritkán tudok neki ilyeneket mondani. Számomra ezek nagyon súlyos szavak és olyan lelki állapot, olyan alkalom kell hozzá, amikor valóban kitudom mondani. Ezt a párom is tudja, őt nem zavarja, hogy ilyen vagyok, annál jobban örül, ha kibukik belőlem valami ilyesmi. :)

Egyébként meg egyszerűen csak vegyél erőt és mond ki, nem olyan hatalmas dolog az. Amikor este fekszel mellette és hirtelen átvillan az agyadon, hogy "úristen de jó vele/mellette", akkor mond ki, hogy "szeretlek" és ennyi. Várd meg a reakciót. :) Ha pozitív, akkor pedig egyre fokozhatod a mondanivalóidat :)

Minden embernek más a szeretet nyelve, és nagyon sokan nem mondogatják, nem azért, mert nem szeretik a párjukat, hanem mert egyszerűen ilyenek. Van az a vicc is: pasi a nőnek: "amikor összejöttünk, mondtam, hogy szeretlek, majd szólok, ha változik a helyzet.. " :)

Szerintem amíg érzed hogy fontos vagy neki, addig nincs gond. Ha rosszul éreznéd magad attól, hogy te mondod neki, ne mondd, hanem éreztesd vele te is, ő azt jobban is fogja venni, mert ő így működik. Viszont ha szeretnéd kimondani, akkor mondd ki nyugodtan, nem kell erre rágörcsölni, csak ne vidd túlzásba!