Honnan kellene rájönnöm mi a teendő? Szakitanom kellene?

hehe. a mi kapcsink is dettó ugyanez. Csak mi lassan 3 éve vagyunk együtt! Én szeretem...ö meg mostanába inkább távolságtartó...kérdeztem mi a baj? azt mondta semmi. Kérdeztem szakítsunk e? Azt mondta ne! Mégsem érzem,hogy szeretne..Ezt ki is húztam belőle mikor konkrétan rákérdeztem, hogy szeretsz vagy szerelmes vagy? Azt mondta szeret. Na most ilyenkor mi van??

Szerintem várj még egy kicsi 1-2 honapot(énis azt teszem) és ha nem változik semmi akkor szakíts. Keress mást. Még mindig könnyebb helyzetbe vagy mint pl él 3 éves kapcsit felbontani.Sok sikert!

20/L

Örök szerelem nincs, vagy iszonyatosan ritka. Egy idő után a párotok szerepe megváltozik. A lángoló szerelemből egy odaadó szeretet és ragaszkodás lesz /ha jól alakul/. Ez az élet rendje. /persze ez az állapot nem három hónap, hanem évek alatt alakul ki/

Ha ezt a változást nem tudod elviselni, mert szerelemre vágysz, akkor szakíts vele.

nem nem nem! eddig minden jóvolt! Ha az elejétől ilyen lenne szted vele maradtam volna???ááááááá

Ez az utóbbi pár hétbe alakult igy nálunk, és azért ennyi idö után nem mondom azt h jo akkor pápá. kell egy kis idö.

10:15 10:31 -es vagyok. Hát mondom mi lassan 3 éve vagyunk együtt. és ez most jött ki. igaz volt tavaly nyáron is egy ilyen de 3 hét után kibékültünk. Most viszont az van hogy a barátom csak puffog, meg olyan tök nem romantikus...azért várok azt kiderül.

Igaz ez a 3 hónap nem sok idő, de sztem még várj pár hetet(ha nem is hónapot).Azt írod beleszerettél...akkor hogy gondolkozhatsz azon,hogy elhagyod.Lehet csak nem tudja kimutatni hogy fontos vagy neki. Vagy neki volt már komoly kapcsolata?

Úgy érzem, válaszolnom kell.

Nagyjából 3 hónap után (magyarán 3 hónapja voltunk még csak együtt) az én párom is ezt érezhette velem kapcsolatban... Nem tudom, hogy érezte -e, ha igen, nem mondta, vagy nem mutatta ki, megértően és türelemmel várt. De azt érezhette, hogy én nem foglalkozom eleget vele, hogy nekem mindig van fontosabb dolgom, hogy nekem nem fontos a kapcsolatunk, hogy távolságtartó lettem vele, és még sorolhatnám. Ha ezt érezte, annak bizony volt valóságalapja, két okból:

1: elbizonytalanodtam, nem tudtam, hogy mit akarok, hogy őt akarom -e, hogy egyáltalán akarok -e valamit, nem voltam biztos sem benne, sem magamban. Benne is csak a rosszat láttam, meg azt, hogy semmi se jó, sehogy se jó.

2: nagyon elfoglalt voltam, olyan dolgok szakadtak rám, amik mellett egyszerűen nem jutott időm semmi, de semmi másra. Most ezt nem részletezem, iskolai és egyéb kötelezettségek. Már a végén én is utáltam az állapotot, hogy egy normális ebédre se tudok leülni... :(

És hálás vagyok a páromnak, páromért, hogy kitartott mellettem, és nem mondta azt, hogy "nem foglalkozol velem, szerintem a legjobb lesz, ha szakítunk."

Örülök, hogy túljutottam azon a nehéz időszakon, és még mindig itt van mellettem a Kedvesem, akire számíthatok, akit szeretek.

Ebből csak két dolgot szeretnék kihozni.

1: Lehet, hogy a párodnak is valami lelki baja van, vagy olyan elfoglaltsága, olyan problémája, ami ennyire leköti, vagy ami miatt nem mer hozzád közeledni

2: lehet, hogy ha szakítanál vele, megbánnád. 3 hónap még nem olyan sok idő, hogy elhidegüljön egymástól a két fél, de nem is olyan kevés idő, hogy ne hiányozzék a másik.

Remélem, érted, mit szeretnék mondani.

Adj neki egy kis időt, még minden jóra fordulhat!

El sem tudom képzelni, mi lenne most velem, ha a párom akkor azt mondja, hagyjuk egymást békén...

Most leszünk 7 hónaposak, és az utóbbi 3 hónap csodás volt. Annak ellenére, hogy a dolgaim nem szűntek meg létezni. Mégis, biztosítottuk egymást szeretetünkről.

Remélem, tudtam segíteni.

(23/L)