Ti mit tennétek/tettetek hasonló, párkapcsolati, kvázi nősüléses helyzetben?

Szerintem ez hülyeség. Az én párom két évvel fiatalabb nálam, mindketten egyetemisták vagyunk és lehet hogy szeretném komolyabbra fűzni a kapcsolatunkat, de nőként a saját ép eszemmel is feltudom fogni, hogy nincs miből! Én itthon lakom, ő kolis. Nekem pénzkidobás lenne beköltözni a koliba, összeköltözni vele, elmenne az összes ösztöndíjam a havi megélhetésemre (valószínűleg a lakhelyem közelsége miatt fel sem vennének), albérletre nincs pénzünk. Most házasodjunk úgy össze, hogy még évekig nem lakhatunk együtt? Annak mi értelme van? Szüljünk gyereket a vakvilágba úgy, hogy egyikünknek sincs állása?

Épeszű nő szerintem ilyet nem mond és nem is kér.

Mondd el neki, hogy nagyon szereted, vele tervezed a közös jövőt, de ne kérje, hogy feladd az álmaidat és már most munkába állj azért, hogy elvehesd... Ha igazán szeret, akkor ezt ő sem akarhatja. Ha már saját lakásba, kettesben összeköltöztetek, saját pénzből megéltek, akkor mehet az esküvő!

Teljesen logikusan gondolkodsz, ep eszu ember igy csinalja.

A baratnodnek meg kell ertenie, hogy varnia kell. Eloszor legyen meg a suli, koltozzetek ossze, es meg ha 1 ev utan is ugyanugy szeretitek egymast, es meg mindig egyutt akartok maradni, akkor johet az eskuvo. Ez alatt elkezdtek dolgozni, gyujtogetni sajat otthonra. Ha ugy latjatok anyagilag, hogy belefer egy gyerek, akkor elkezdhettek probalkozni.

23 evesek vagytok, elottetek az egesz elet, nem kell kapkodni. Turelem, higgattsag kell az elethez, hogy megvalosithassuk almainkat. Nem szabad turelmetlennek lenni. Elhiszem, hiszen en is voltam ugyanebben a cipoben, hogy nehez kivarni a dolgokat, ha elkezd vagyni az ember a gyerek utan, arra a legnehezebb varni.

Ha minden szuperul megy 25-28 evesen mar johet is a baba.

Addig pedig raertek. Nagyon sokat alakultok meg az elkovetkezo evekben, terveitek is valtozhatnak. Ha most lekotitek egymas mellett az eleteteket, lehet, hogy par ev mulva rajottok, hogy megsem kellett volna ilyen koran, es akkor lehet, nem csak a ti eleteteket teszitek tonkre, hanem egy pici emberkeet, aki aztan vegkepp nem tehet semmirol. (Nem mondom, hogy igy fog tortenni)

Elvezzetek az eletet, es egymast, mert sokkal kevesebb idotok lesz egymasra, ha mar lesz baba. A hazassaggal meg raertek, es majd egyszer ugy is rajottok, hogy nem a papir es a karikagyuru a bizonyiteka az osszetartozasotoknak a szerelmeteknek.

Figyelj,házasodni lehet bármikor,ha tudod, hogy őt szeretnéd feleségednek,akkor csináltok egy polgárit és gyűrű lesz ujján miközben még egyetemre jár...dicsekedhet vele a csoporttársainak,de mikor megkérdezik,hogy van-e jövedelmetek,lakásotok,munkátok,akkor ő is tudja, hogy ciki lesz válaszolni....el is jegyezheted,de azt meg tök felesleges szerintem,mert csak úgy éri meg,ha 1éven belül össze is házasodtok! A leírásod alapján,ha most eljegyeznéd,akkor még lehetne vagy 3-4évig menyasszony,te meg 3-4évig vőlegény...ennek sincs szerintem értelme!

Kérdezd meg tőle, hogy mégis mit gondol?Összeházasodna úgy veled, hogy kvázi semmitek sincs?

2-es vagyok.

Én erre csak annyit tudok mondani, amire nekem is szükségem van. Ha a jövőmre gondolok én is sokszor elkeseredek, hogy fogalmam sincs hova tartunk. A párom fiatalabb nálam, bennem már ketyeg az óra (sokszor így érzem), míg ő mindig lassít, ami persze abszolút érthető, amíg nem lakunk együtt és saját keresetünk sincs.

Akkor bizonytalanodom el és gondolom azt, hogy egyhelyben toporgunk, amikor csak lassít, jönnek a mondatok, hogy majd ha ez lesz, majd ha az lesz... Ebből mindig az jön le, hogy nem is akarja igazán. Ilyenkor kellene a megerősítés, hogy szeret, hogy velem tervez, hogy miket szeretne, hogyan látja a jövőnket stb. Ergo nem csak lassít, ami alapjáraton nem gond, de megerősít, hogy nem azért lassítja az "órámat", mert ő nem szeretné az egészet! Nekem jól esik az, ha néha felhozza ő a közös jövő témát. A múltkor a párom hozta fel férfi létére, hogy gondolkodtam e már gyerkőc neveken, ilyesmik. ezek csak valami fiktív dolgok, még is megnyugtatja a lelkemet valahol, hogy nem kell sietni, illetve azzal kapcsolatban is, hogy ő szeretné ezt, csak nem jött még el az ideje! :)

Szia!

Tudom mit érez a lány, én is átélem, de az már hiszti, amit ő tesz, hogy a fejedhez vágja. Gondolom huszas éveitekben jártok. Nem kell kapkodni, mert abból még baj is lehet.

Én azt tenném, ha férfi lennék, hogy vennék egy eljegyzési gyűrűt, ha igazán szeretem, és azt mondanám, ez az előjele valami szebbnek. És simán belefér 2-3 év jegyben járás.

Én azt javaslom, hogy sokat beszélgess vele a közös tervekről, a leendő kis családotokról.

Így meg fog nyugodni, tapasztalat.

23/N