Nem akartam ilyen kapcsolatot, mégis megtörtént! Ti hogyan dolgozzátok fel?

Mivel van egy féltestvérem apám ágáról, sosem akartam úgy "járni" csúnyán mondva, mint anyukám, aki hozzáment apumhoz annak ellenére, hogy már volt egy gyereke. (nem volt házas) Nem tudom anyukám hogyan tudta ezt feldolgozni, biztos könnyebb volt mikor megszülettünk hugommal.

És a sors úgy hozta, hogy a jelenlegi páromnak is van egy kicsi gyereke az exétől (ők sem voltak házasok), a csaj elmondása szerint véletlen esett teherbe(kihagyott pár tablettát),de szerintem nem véletlen volt. A párom ráadásul nem is szeretett volna még gyereket,ennek ellenére persze imádja. (Ja és az exe hagyta őt ott) Szóval mi már 7 hónapja vagyunk együtt, még mindig a "hozzászokós" fázisban vagyok. Igaz, hogy nem akartam ilyen kapcsolatba bonyolodni soha, de a párom egy arany ember, és nem lehetett nem beleszeretni.

Sokáig tarott mire feldolgoztam a gyereket, és én tényleg igyekszem elfogadni őt, hiszen ő nem tehet semmiről. Talán még most is picit féltékeny vagyok, amiért a páromnak már van saját gyereke, nekem/nekünk viszont még nincs. Nehéz elfogadni, hogy életed szerelmének már van egy gyereke, ugye? Várom a hasonló cipőben járók kommentjeit.