Évek óta házasságban élők, milyen a kapcsolatotok, boldogok vagytok, ugyanúgy éreztek párotok iránt, olyan embernek tartjátok, mint az elején, igy képzeltétek a közös életeteket?

Mi még nem vagyunk házasok, de 5 éve vagyunk együtt.

Mi úgy vagyunk a dologgal, hogy minden évben egyre jobban szeretjük egymást és egyre közelebb kerülünk egymáshoz...mindig azt hiszem, ennél közelebb már nem lehetnék hozza és mindig kiderül: De:)

Lehet, nem a legjobb példa vagyok, mivel mi még csak 2 éve vagyunk házasok, 3 éve élünk együtt, 4,5 éve ismerjük egymást, viszont a mai napig ugyanúgy szeretjük egymást és igen, bármikor újra hozzámennék feleségül.

A házasságunk olyan, mint amilyenre vágytam.

Kb. mint a 3. válaszoló, csak nálunk már teljesen leépült a párkapcsolat, úgyhogy válunk... hogy újra hozzámennék-e? A mai eszemmel biztos nem. De ha nem így alakult volna, nem lenne a csodálatos kislányom, úgyhogy jobb is, hogy nem lehet visszacsinálni.

Most kaptam egy új esélyt az élettől, úgyhogy most már igyekszem "okosabb" lenni.

8 éve ismerkedtünk meg, 6 éve vagyunk házasok.

Én sem mennék újra hozzá, sőt most senkihez sem, csak egyedül szeretnék lenni a két hercegnőmmel. De pont miattuk nem tehetem ezt csak úgy meg. Iszonyatosan szerettük egymást a párommal megismerkedésünkkor. Első látásra szerelem volt, nem tudtunk egymásról leszakadni.

Mára ez mind eltűnt én meg legszívesebben csak menekülnék, de a gyerekek miatt nem/sem tehetem. Nem egy rossz ember alapból, de kihűlt teljesen a kapcsolatunk és nekem érzelmileg nagyon szükségem lenne rá, mint társra. Mára már semmilyen szinten nincs mellettem, csak kb. mint két idegen létezünk egymás mellett. Egyedül a gyerekek és az emlékek tartanak össze minket.

Most is a sokadik próbálkozáson vagyok rajta, hátha mégis valami pici újra elindulhat, pedig tudom reménytelen. Úgy érzem csak nem merek lépni, hogy gyenge vagyok hozzá, ami még nekem is furcsa és ismeretlen érzés, mert elég határozott nő voltam mindig is.

De most ez más...!