A barátom nagyon rendes, jó fiú, de rossz a természete. Néha össze vagyok zavarodva, nem vagyok tisztában az érzéseimmel. Még senkinek nem mondtam el, hogy mik kavarognak bennem.18-20 év fölötti "normális", érett, értelmes tagok, mi a véleményetek?

2 éve vagyunk együtt. Nagyon örülök, hogy találtam egy ilyen fiút, mint ő, nem iszik, nem cigizik, családcentrikus, dolgozik, korrekt, és amit fontosnak tartok még, hogy rendesen törődik velem, komolyan vesz, tényleg minden idejét velem akarja tölteni.

Még az önbizalmammal is törődik, megerősít, hogy mennyire tetszem neki. Néha úgy becézget, mint egy anya a gyerekét, olyan meleg szeretet árad belőle felém, holott másokkal igen távolságtartó, visszahúzódó.

Bízik bennem, nem ellenőrizget.

Ez eddig mind szép és jó. Azonban ő sajnos olyan, hogy nagyon könnyen fel tudja kapni a vizet, nagyon hamar türelmét tudja veszteni, hipp-hopp. Még tv-nézés közben is, politikán, emberi hülyeségen, stb. Mikor stresszesebb időszaka van, akkor meg méginkább. Velem szemben, és a szüleivel szemben is ilyenkor valami egészen minősíthetetlen stílusban tud beszélni, és ez már számtalanszor előfordult. Számomra nagyon kiábrándító. Én megadom neki a tiszteletet, elvárom vissza is.

Nem normális az egy kapcsolatban, hogy ilyen stílusban szóljon az egyik a másikhoz.

Pl. mikor próbált elmagyarázni valamit, nem volt világos, és olyan lekezelően mondta, hogy hát nem érted meg basszus? Hallani kéne, micsoda stílusa van. Pedig akkor sem én voltam a hibás, mások is visszajelezték neki, és ő is tudja, hogy sokszor nem tudja kifejezni magát, homályosan fogalmaz. Ingerülten, idegesen beszél.

Ez a példa önmagában nem tűnik olyan eget verő esetnek, de higgyétek el, hogy heti, esetleg napi rendszerességgel bántó dolgokat, irritálóan bántó és kiábrándító stílusban meghallgatni a barátomtól elég gáz.

Elmondtam neki, hogy ezzel az alapokat feszegeti nálam, mert nálam alap, és csak akkor kezdek el vonzódni egy férfihoz, ha az KEDVES, türelmes, és tud uralkodni magán.

Viszont mondta, hogy ezek nem ellenem irányulnak, csak nagy rajta a nyomás (ez valóban így van). Mondta, hogy fél, hogy még egy pár ilyen, és elveszít. Kérte, hogy tanítsam meg normálisan viselkedni. Látom rajta, hogy valóban bántja, ha nem jól szól.

Viszont így már nem tudom neki tiszta szívből kimondani, hogy jól érzem magamat vele...mikor készenlétben kell állnom, hogy na hamarosan biztos meg leszek bántva.

És hiába próbáltam letagadni magam előtt, de a vonzalmam és az érzelmem sem az igazi. Ezek miatt. De tudom, hogy ritka fiú, nem foglalkozik más lánnyal, nem részeges, stb. Ezt becsülöm benne. De a férfit sajnos nem látom benne, amikor magán kívül van...

Mit kéne tennem?

21/l