Miért kell egy baba születése után megromlania a párok kapcsolatának? Mit gondoltok erről fiúk, lányok?

v épp attól h a kedves "apuka" le se szarja az egészet néha gügyög 1 sort a gyereknek meg ülteti amikor még nem kéne meg tököm tudja de amúgy 1 lusta fsz és ilyenkor ez még feltűnőbb és érthető okokból ilyenkor a nők ingerlékenyebbek és nehezebben tűrik el ezt.

20F [és csak keresztapa vagyok :D]

A baba születése még egy jól működő párkapcsolatnak is próbatétel. Tévhit, hogy bármit összekovácsol. Persze, egy újabb (örök) kapocs a két ember közt, de egyrészt sokkhatás, másrészt azok az apró "önzőségek", amit mindkét fél megengedhetett magának a baba érkezése előtt, lehetetlenné válnak. (Munka után egy kávé a kollégákkal, egy-egy különprogram az országos cimborával vagy barátnéval, egy kozmatikus/fodrász mozi előtt stb.)

A baba azért felforgatja a mindennapokat, mindenre kevesebb idő lesz, és nyilván az ő jóléte az első, hiszen ránk van utalva.

Tehát még a nagyon stabil, "tűzön-vízen át" párkapcsolatban is ezernyi apró éket tud beverni a rendszerbe, más kérdés, hogy ha a kapcsolat valóban tökéletes, akkor ezeket megoldják a párok.

Szerintem ahol végeleges bomlás következik be a gyerek születése után, az a kapcsolat NEM volt már igazán jól működő előtte sem. A gyereket nagyon sokan (persze sosem vallanák be, még maguknak sem) a párkapcsolati gondok orvoslására vállalják. "Majd megkomolyodik, ha lesz gyerek." "Akkor majd minden átértékelődik, és mi leszünk az elsők."

Ez persze nem működik. Egy egyébként is "oszlásnak indult" kapcsolatban a baba érkezésével beverődő apró ékek végleges gátszakadást tudnak okozni...