A szerelem elveszi a szabadságunkat? (Bővebben kifejtve lent)

A korábbi kapcsolataimban úgy éreztem, hogy a szerelem valóban elveszi a szabadságot, mert a srácok mindenben korlátozni akartak. Nem értették meg, hogy attól, hogy együtt vagyunk, még nem szólhatnak bele az életembe. Már eléggé kezdtem feladni a reményt, és azt hittem, hogy tényleg csak ilyen férfiak léteznek, de a mostani barátom mellett végre szabadnak érzem magam, szabadabbnak, mint egyedül, semmiben se korlátoz, sőt, segít megvalósítani a vágyaimat, és csupa olyan dolgot csinál velem, amit szeretek (ő is azokat szereti). Emellett a szexben is teljesen szabadnak érzem magam mellette, nincsenek már gátlásaim. A kommunikáció terén is ez a helyzet, bármiről merek neki beszélni, mert tudom, hogy érdekli, és értékeli a dolgaimat.

Nem tudom, hogy meddig leszünk együtt, de ha tegyük fel szakítunk is valamikor, biztos, hogy csak olyan férfivel fogok kezdeni, aki mellett szabadnak érezhetem magam, mert ez a legjobb érzés. :)