Ti mit szólnátok hozzá, ha a párotok soha nem vinne haza?

Idővel megbíztok majd egymásban annyira, hogy ezt el tudja fogadni.

Másrészt akkor is az, és olyan a családod, ha titkolod, és akkor mi van? Nem fog kevésbé szeretni, ha megismeri őket.

Voltam ilyen helyzetben, annyi különbséggel, hogy én az akkori lakásunkat tartottam irtóra cikinek. Nagyon lelakott volt, régi, kopottas bútorokkal. Tisztában voltam vele, hogy erről nem tehetek, de már a gondolattól pánikba estem, hogy nekem ide fel kell hoznom a barátomat. Mert egy idő után ez elkerülhetetlen... Én azt a megoldást választottam, hogy elmondtam a barátomnak őszintén, mire számítson, ha feljön hozzánk és el tudja-e ezt fogadni. Megnyugtatott, hogy ez a legkevésbé se érdekli. Legyél hozzá te is őszinte. Amúgy én 1 hónap után még nem erőltetném a bemutatást, ha amúgy meg tudjátok oldani valahol a kettesben levést. Még nagyon friss a dolog.

27 L

Én olyan voltam h éreztem már h ebből a kapcsolatból komoly dolog lesz,akkor fontolgattam a bemutatást,vagyis ezt érzi az ember h mikor jut el oda h bemutassa otthon,hisz ha mindenkit hazavinne az ember egy idő után már nem követné a család és nem venne komolyan.

Szerintem fel lehet vázolni a dolgot,hogy mire számítson a másik,örülni is fog neki,hogy őszinte vagy hozzá.

Volt egy kapcsolat,a fiú családja dúskált míg mi éppen akkor költöztünk,apám ivott,elmenekültünk,így a legolcsóbb házat vettük meg,látszott is rajta rendesen.Nemigen érdekelte a dolog,mindig nálunk voltunk,láttam rajta h jól érzi magát,nem a falakat figyelte,hanem h velem lehet.

Nagyobb volt a félelmem,utólag már feleslegesen idegeskedtem ezen.