Mik a kilátásaim?

(30N) Másfél éve vagyok házas, 5 éve élek együtt a párommal. Igazi tinédzser kori szerelem a miénk, 16-20 éves korunkig együtt jártunk, majd 5 év szünet után ismét egymásra találtunk. Én akkor egy nagyon idétlen kapcsolatból léptem ki, és úgy gondoltam a férjem az "utolsó reményem" egy boldog párkapcsolathoz és élethez. Boldogok is voltunk, tele tervekkel, esküvö, gyerek, de valahogy minden elromlott... A házasság nem a nök álmainak megfelelö hatalmas habos ruhás lakodalom lett, hanem egy las vegasi polgári, egyetlen tanúval, utcai ruhában. Leánykérés sem volt, így soha nem hallhattam azt a 2 perces monológot arról, hogy engem mennyire tisztel és szeret. De akkoriban ezt lazán vettem, ma már valahogy hiányzik. Úgy érzem, egy meghitt emlékkel kevesebb. Egy éve sajnos a szex is elromlott közöttünk, eleinte sosem veszekedtünk, de az 5 év együtt élés meghozta "gyümölcsét", nézeteltérések, apró civódások, egyre keményebb köntösbe burkolva, és én a sértett nö szerepét magamra öltve nem tudok már intim közelségbe kerülni a férjemmel... Úgy érzem, nem tudok felhötlenül kitárulkozni elötte az ágyban, valahogy diszkomfortos lett a szex számomra. Sosem voltam a "vehemens békülös szex" híve, ha megbántva érzem magam, hagyjanak inkább békén. De férjem is a nyugodtabb típus, nem az a "leteperös" fajta... A "szép idökben" még nagyon akartam gyermeket vele, akkoriban ö anyagi megfontolásból várni szeretett volna. Közben jöttek az apró viták, én bezárkóztam fizikailag elötte, és már nem vagyok biztos benne, hogy gyermeket akarok. Folyton az jár a fejemben, mi van, ha terhes leszek, itthon ülök majd kiszolgáltatottan és ö megbánt megint valami hülyeséggel. Egyszerüen nem merem már bevállalni. Ö meg csak a gyerekröl beszél, azt mondja az majd vissza hozza a rózsaszín ködfelhöt közénk. Az majd mindent megold. De én úgy gondolom a gyermek egy kapcsolat kiteljesedése, nem pedig megoldása. Szerintetek? Szeretjük egymást, de folyton külön utakon járunk, ö a hobbijának él (vadász), én meg a barátnöimmel lógok, hogy ne legyek hétvégente egyedül otthon. Azt mondja ha nem jön a gyerek, nincs tovább értelme együtt maradnunk. Nekem viszont szükségem lenne egy kis idöre, hogy ezt az egészet átgondoljam. Lehet nincs értelme tovább a közös életünknek? De persze az is megrémít, hogy mihez kezdhetnék 30 évesen egyedül. Csak a barátnöimre számithatok. Pláne mert külföldön élünk...