A szerelem csak egy illúzió, valójában nem létezik szerelem - csak én gondolom így?

Gyerekek, ez túl szubjektív. Ha a kérdező nem "érzi", akkor neki NINCS. Ilyen egyszerű.

A semmit tényleg nehéz,de a valamit nehéz valakinek aki nem hisz benne...úgyhogy tárgytalan.

Én sem hittem benne nagyon sokáig. Bárkivel is jöttem össze, bárkivel is ismerkedtem, a kezdeti fellángolás szép lassan eltűnt... Maradt a megfelelni akarás, az akarat, hogy nekem mégiscsak menni fog, és érezni fogok vmit, de nem. Sosem történt meg. Egészen a mostani kapcsolatomig. Életemben nem voltam még ilyen boldog. Én hiszek benne, hogy létezik... ez az én tündérmesém, nem kell neked hinned benne, elég ha én meg a párom érezzük a valóságát. :)

Nem hinni, vagy nem hinni kell benne, hanem tudni, nem definiálni, magyarázni, hanem megélni. Én ezt teszem már jó négy éve. Te meg csak gondold továbbra is, hogy nem létezik, ha úgy neked jobb! :)

Ezért mondom, hogy megélni kell, máshogy nem lehet. Aki nem élte meg, annak csak mese. Mintha egy vaknak magyaráznánk, hogy milyenek a színek. Olvastam egyszer régen valami novellát, hogy egy látó srác került a vakok országába és hiába mesélt nekik a színekről, bolondnak tartották, a végén ki akarták szúrni a szemét, mert azt mondták, amiatt képzeleg ilyeneket. A szerelem is ilyen. Aki vak rá, annak nem lehet elmesélni.

Én is olvastam egy hasonlót, egy ember valami bolygóra került, ahol vakok éltek... ő meg mesélt róla, hogy ott vannak a hegyek, ő tudja. Valamiféle természetfeletti erőt tulajdonítottak neki, vagy ilyesmi.

Holott csak látta a szemével. :D