Mióta azt mondta, hogy szeret, azóta nagyon félek attól, hogy elveszítem, mit tegyek?

Eddig is tudtam, hogy szeret a barátom, ez teljesen egyértelmű volt, de amíg nem volt így kimondva, addig úgy voltam vele, hogy talán mégse, ez nem is olyan komoly dolog, lazán vettem magamban az egészet, próbáltam nem beleélni magam ebbe az egész kapcsolatba.

De mióta kimondta ezt a szót, azóta annyira félek! Mert egyből megszállt az a remény, hogy vele élhetem le az életem. És ráadásul folyton ilyen dolgokról beszél, és ez persze tök jó, nagyon boldog vagyok, de annyira félek, hogy mégse így lesz! Pedig olyan korai még ezen gondolkozni, de mégis...

Akárki ismer minket, mindenki azt mondja, hogy nálunk összeillőbb párt még sose láttak, tényleg olyan nagy összhang van köztünk, mindenben olyan, mint én, és imádjuk egymást. Egymás mellett teljesen ki tudunk teljesedni, mindenben erősítjük a másikat...stb

Pont olyan férfi, akit mindig is elképzeltem, egyszerűen mindenben, azt hittem, hogy az ilyen kislányos álmaim sose fognak teljesülni, de valahogy minden álmomat valóra váltja, akaratán kívül is. És ezt ő is így gondolja rólam. Ezek után mi lesz, ha mégis vége? Miután tudom, hogy létezik ilyen férfi, sose érném be olyannal, aki bármiben is rosszabb nála.

Hogy űzzem el ezt az érzést? (Persze nem ezen rettegek egyfolytában, inkább a boldogság a jellemző rám, csak úgy félek!)

22 évesek vagyunk mindketten