Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Őrültség ez a szerelem?
Én 24 éves vagyok, párom 40.
Tudom, sok a korkülönbség de az érzéseinknek nem tudunk parancsolni.
Egy munkahelyen dolgozunk, itt ismerkedtünk meg tavaly év elején.
Akkor nekem még vőlegényem volt, szóval esélytelen volt a dolog.
De talán az ő keze is benne volt a dologban, hogy szakítottunk vőlegényemmel.
Összejöttünk,de ekkor történt egy műszakváltás és szétkerültünk. (folyamatos 3 műszakban dolgozunk).
Nehezen tudjuk megoldani a találkozásokat egyrészt a műszakváltás miatt, másrészt a szüleim tiltakozása miatt.
Tavaly télen megállapodtunk abban, hogy így nem működik a dolog legyen vége a kapcsolatunknak.
Ez ment is 3 hétig, majd megint összejöttünk. De sajnos nem változott semmi.
Karácsonykor bemutattam őt a szüleimnek de nem nyerte el anyum tetszését(mondván sok a korkülönbség).
Februárba megint úgy döntöttünk, hogy így értelmetlen ez a kapcsolat, akkor keressünk új párt magunknak.
De ez ne jött össze, se neki se nekem és már megint újfent kezdünk egymásba bonyolódni.
Annyi változás lesz, hogy újra egy műszakba fogunk járni így a munkahelyen többet tudunk találkozni.
De a magánéletben még megint semmi nem lesz, mert anyum nem fogadja el ezt a szerelmet.
Pedig ez szerelem, mert ha 2szer újrakezdtük ezt a kapcsolatot mert nem jó egymás nélkül az csak szerelem lehet. (ő is találkozott másokkal, én is de rájöttünk, hogy egymással a legjobb).
Most azt akarja, hogy költözzek hozzá és próbáljuk meg a közös életet(mondván lakva ismerszik meg az ember).
anyám meg ha akar megbékül ha akar nem.
Őrültség így ez az egész vagy nagyon nagy bolond vagyok, hogy egy 16évvel idősebb férfihoz vonzódok?
válasza: válasza:
válasza: válasza:16 év nem a világ. Nem anyukáddal köti össze az életét, te felnőtt vagy, szerelmes- a döntés a tied.
(én mennék hozzá... sokszor van, hogy nem fogadják el a szülők valami miatt a kapcsolatot- ez szíve joguk, de az már nem, hogy meg is akadályozzák a FELNŐTT emberek döntését. Az idő bebizonyítja, hogy jó volt a döntés a szülők ellenére, vagy sem. Nem lehet előre bizonygatni, meggyőzni senkit. De a szülők - ha szeretik a gyereküket- előbb-utóbb megenyhülnek, belátják, felnőtt a gyerek)
válasza: válasza: válasza:Szerelem kortalan szokták mondani, de ha ti így éreztek, akkor legyetek boldogok, költözzetek össze, akkor ugyis megtudjátok, hogy megy e a dolog, ha meg nem, akkor ti mindent megpróbáltatok, ha meg működik, akkor anyudnak bele kell törödni. Soha nem éretettem, szülők miért tiltanak el egymástól 2 embert, azzal nem segítenek, csak a saját gyerekükbe lesz egy tüske, és soha nem fog már ugy viszonyulni a szüleinhez, nem lesz velük őszinte, nem mondja el a problémáikat.Én mint szülő, ezt mondanám: kicsi lányom, én ezt nem helyeslem, ezért és ezért(persze megindokolni), de a te életed, a te döntésed. Ha gondod van nyugodtam fordulj hozzám, bármikor számíthatsz rám.
Felnőtt vagy, azt csinálsz amit akarsz, és ha neked tényleg ő az igazi, ezt te érzed, akkor hallgass a szívedre.
Én is azt tettem anno, van az a szerelem, ami az igazi nagy szerelem, ha 20 év mulva találkoztok, akkor is elgyengültök stb... Ha ez neked az, akkor hajrá :-)Ilyen szerelem 1 van az életbe, ha te vele lehetsz, ne enged el, szüleid meg megenyhülnek, idővel.(nincs más választásuk)
válasza: válasza:A helyedben csak arra vigyáznék, hogy minél előbb szüljek, a férfiak már 40 felett ott lent nem teljesen egészségesek, sok a sérült hímivarsejt.
Van olyan ismerősöm, akinek a férje 25 évvel volt idősebb, a nőnek csak mostohafia volt, neki saját gyereke nem lehetett. Amikor a férj 75 volt a nő csak 50 és még igényelte a nemi életet, így jól félreizélt, aztán amikor meghalt a férje lelkiismeretfurdalása volt a du-gasok miatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!