Hogyan mondjam meg a barátnőmnek azt, hogy egyedül megyünk, és ne sértődjön meg se ő se a családja?

Nyáron megyünk a szűk családdal egy kis nyaralásra, és amióta felnőttünk, nem lehet összehozni semmi ilyesmit, de most végre sikerült.

Testvérem is viszi a párját, én is vinném az enyémet, és amikor mondtam neki, hogy lehet hogy megyünk erre a helyre, egyből mondta, hogy nagyon jó, tök jó lenne, ha az ő családja is jönne velünk. Ekkor nem reagáltam semmit, legközelebb már tényként kezelte, hogy ők is jönnek.

Aztán megbeszéltük, hogy egy családi baráthoz megyünk lakni, mert másképp nem tudnánk elutazni (anyagiak), ő pedig nem fog tizensok embert elszállásolni, akiket ráadásul nem is ismer. Erre mondta, hogy jó, éérthető.

Legközelebb már úgy mondta, hogy ők jönnek külön, fizetik külön a szállást.

Nincs semmi bajom a családjával, de a sajátommal is akarnék egy picit lenni, 5-6 éve nem voltunk együtt sehol. Hogyan lehetne megmondani, hogy "figyelj, ne jöjjön már a családod, együtt akarunk lenni mi is" úgy, hogy ne sértődjön meg, és a családja se higgyen bunkónak?