Szerinted a melegek norálisnak tartják magukat?

Próbáld meg pl. úgy feltenni a kérdést, hogy "melegek/leszbikusok, normálisnak tartjátok magatokat?" És akkor mindenki tudja, hogy a kérdés kinek szól :)

Egyébként meleg vagyok, ez meg egy jó kérdés. Nem tartom magam "normálisnak" abban az értelemben, hogy a szexuális vágyaim eltérnek a nagy többségétől. Tehát ilyen szempontból eltérőnek, deviánsnak számítok.

Viszont amikor a homoszexualitásomat élem meg, pl. amikor szembejön egy csinos fiú az utcán, és megnézem magamnak, akár még utána is fordulok, akkor amit érzek, azt teljesen normálisnak érzem. És nem tartom ezt az érzést egy kicsit sem alsóbbrendűnek, kevesebbnek, mint a heteroszexuális vonzódást.

A homoszexualitás megélésére mondhattam volna példának azt is, hogy amikor megcsókolom a páromat, vagy amikor szeretkezek vele, de sztem ez a példa a legjobb, mert illusztrálja, hogy a homoszexualitást nem lehet és nem is kell "a négy fal között" megélni, mert a szexualitás ösztönös, és az emberek nemigen szorítják korlátok közé.

Pl. van nekem egy heteró barátom, akivel pár éve, amikor még mindketten szűzek voltunk, beszélgettünk a nyilvános érzelemnyilvánításról... megállapodtunk, hogy nem helyes, ha emberek az utcán csókolóznak, akár heterókról, akár melegekről van szó. Aztán most mindkettőnknek van párunk, és ő magától értetődően csókolja meg a barátnőjét az utcán. Én meg a közvélekedés szerint maradjak "a négy fal között"... kettős mérce. Ja, mert hogy más emberek szexualitásáról könnyű ítélkezni, de a sajátunk mindig fontosabb, mint hogy ki mit gondol... szerencsére tőlünk nyugatabbra ez ált. nem ilyen nagy probléma, tervezgetjük is már a költözést.

Összefoglalva: igen, normálisnak tartom magam :)

Én meleg vagyok, ha úgy tetszik: leszbikus, és bevallom, kb. három éven keresztül folyton kínoztam magam, marcangoltam a lelkemet, hogy vajon normális-e, amit érzek.

És úgy gondolom, igenis normális vagyok, igaz, a "gyakori heteroszexualitás" mellett kissé más, de nem deviáns.

Elég sok fájdalmat okozott, mire levetkőztem mások utálatát, és a megfelelési-nem megfelelési kettősséget, hogy tisztán nézhessek vissza önmagamra.