Hogy verhetném ki a fejemből? Nem lehet az enyém, mégis reménykedem.

A történet úgy kezdődött, hogy haverom összejött nyáron egy csajjal.. már az első talalkozásunknál megfogott valami benne de akkor még csak ez a "hűű de jó nő" dolog volt. Aztán egyre többször taliztunk -persze sose kettesben- és k.urvára megtetszett.. napról napra azzon voltam, hogy szét válasszam őket.. de nem jött össze sehogy se.. úgyhogy inkább összejöttem egy másik csajjal de kész szenvedés volt úgyhogy hamar vége lett.. ez után amugy már kezdtem elfogadni, hogy a spanom meg a csaja együtt vannak aztán volt egy buli ahol a csaj végig engem ölelgetett.. jó az volt rá az indoka, hogy szülinapom volt de akkor is éreztem, hogy nem csak úgy ölelgett mint egy havert.. de végülis piás volt szóval másnap minden ment tovább.. és eldöntöttem magamba, hogy nem baszom szét a barátságomat egy csaj miatt sem.. mindig úgy csináltam, hogy még véletlen se találkozzak a csajszival.. minden jó is volt, megtetszezt egy másik csaj, alig gondoltam már Rá.... erre BUUMM! ma kik jönnek velem szembe kéz a kézben? na kik?! hát persze, hogy haverom és életem szerelmem... annnnnyira gyönyörű volt.. alig birtam ki, hogy ne öleljem úgy magamhoz, mint a buliba.. mikor megpusziltam éreztem az illatát, olyan közel volt a szám a szájához.. persze gyorsan leléptem.. de egész délután a képeit néztem fészen.. és csak Rá tudok gondolni.. KELL NEKEM!

de a barátom is fontos.. tudom, hogy szereti..már 11hónapja együtt vannak de akkor se birom ezt.. ez a csaj hozzám tartozik, én kellek neki ez tuti..látom abból ahogy rám mosolyog..

szar helyzett be vagyok, mert ezt senkinek se mondthatom el..mindenki köcsögnek tartana és tuti vissza mondanák haveromnak is.

18/F