Utálom a párom exét. Ha csak meglátom, vagy meghallom a nevét, ideges leszek. Hogyan szabaduljak meg ettől az érzéstől?

Kb. 4 éve szakítottak, mikor mi megismerkedtünk. Már a kapcsolatunk elején is mesélt róla. Akkor még nem igazán zavart. De egyre gyakrabban szóba jött, ott volt a FB-on, mikor hozzá költöztem, épp csinosítottam a lakást, az apja is nálunk volt, és neki mondta, hogy emlékszik -e, mikor itt lakott az exe, milyen hülyeségeket csinált. Meg kellett hallgatnom még olyat is, hogy az ex nem tudott főzni. Néha már azt gondolom, persze biztos, hogy nem így van, hogy nem önmagamért vagyok neki jó, hanem azért, mert merőben más vagyok mint az exe. Azért vagyok jó, mert én nem iszok alkoholt, mint ő. Én nem csavargok, mint ő. Én nem hangoskodok társaságban, mint ő, mert én jobban főzök, mint ő, és így másfél év után fel tudok robbanni, mikor szóba kerül, hogy M-ék nyaralnak, M anyukájával találkoztam, mesélte, hogy mekkora kölcsönt vett fel a csaj, M-éknek rosszul megy a vállalkozásuk. Egyszerűen allergiás vagyok már rá. Olyan szinten, hogy már a páromat is elkezdtem vele csesztetni. Megkért, hogy ne beszéljünk róla, mert már unja, őt nem érdekli. Akkor a fejéhez vágtam, hogy és nekem miért kellett ezt egy évig hallgatnom? Miért csodálkozik rajta, hogy már utálom. Az volt a reakció, hogy ő engem nem bántott, semmi okom rá, hogy utáljam. Ebben igaza van, de már nem akarok hallani róla. Kidobtam a közös FB-unkról is az ismerősök közül, de a párom barátai, akikkel az ex is jóba lett, tesznek fel közös képeket. Ezekkel a barátokkal mi nem is érintkezünk közösen. Ezt sem igazán értem.

Azt szeretném, ha meghallom, hogy "az ex", akkor ne menjen fel az ideg bennem, hanem lazán le se sz...m. De nem megy. Pár napig bírom, aztán ha meglátom a képét a neten, vagy szóba jön megint eldől bennem a borjú. Olyankor veszekszünk. Tudom, hogy nekem kell ennek véget venni, mert bennem vannak a tüskék, a sérelem.

Volt valaki ebben a helyzetben? Hogy szabadult meg a feszültségtől?