Veszekedés: jogosan sértődött meg?

4 éve vagyok együtt a barátommal. Egy "kicsit" összevesztünk az imént, de nem igazán értem hogy miért húzta fel magát....

Reggel dolgozni mentem, ő délután megy munkában. Felhív 10-kor tiszta kómás hangon hogy felkelt. Kérdeztem tőle hogy mi újság? Erre ő: hát semmi, most keltem fel, mi történt volna? De nem sokat értettem belőle mert olyan szinten motyogott/nyammogott hogy érthetetlen volt amit mond, szóltam hogy beszéljen hangosabban mert nem értem mit mond. Hát de most kelt fel, mondom oké akkor majd beszéljünk később ha felkelt mert így nem értem mit mond.

Később felhívott, akkor már normálisan beszéltünk. Beszélgetünk, aztán meséli hogy hát a 4 hónapos kismacskája (amit jaj de nagyon szeretett volna) valahogy beleesett a kinti nagy kukába és rácsukódott a kuka teteje. Ott nyávogott, aztán a barátom anyja vette észre és ő mentette ki, hála istennek nem lett baja, de mivel elég nagy állatbarát vagyok eléggé kiakadtam. Ha véletlenül nem megy arra az anyja, akkor ott fő meg a kismacska a kukában?! Mert ő közben sorozatot nézett, nem is foglalkozik semmit a cicával, csak néhány simogatás erejéig, komolyan, mint a kisgyerekek, pedig 24 éves. Felhúztam magam a felelőtlenségén és összevesztünk. Mert hát ő most mit csináljon a sorozatnézésen kívül? Mondom neki hogy ránézhetnél a macskára ami annyira kellett, vagy segíthetnél anyudnak a ház körül. Erre meg azzal vágott vissza hogy "de te se", "majd ha te", "előbb te", bármin összevesztünk, rögtön engem vesz elő. Oké, én se vagyok tökéletes, de azért nem abból áll a napom hogy dolgozok és sorozatot bámulok, hanem nekem is megvannak a magam dolgai.

Most meg ez várt engem itthon ahogy felléptem facebookra:

"most untam meg hogy minden nap felb*szol valamivel, közben meg egy nagy nulla vagy. legyél szíves hagyjuk egymást békében szerintem

egyik nap normális vagy másik nap meg el sem lehet viselni

azzal kezdtem a napom h felhívtalak, te meg leb*szol h halkan beszélek meg kómás a hangom és nemérted, hát b*szódjál meg akkor, ahelyett h azt néznéd h te vagy az első gondolatom reggel mikor kinyitom a szemem

milyen ember vagy te? egy nagy semmi

ezekután hogy várod el h törődjek veled... ennyire sem kellett volna. én voltam a hülye

elegem van

hagyj"

Ja, és csak úgy mellékesen: amikor bement hétvégén bulizni és nem jött haza (veszekedés miatt kikapcsolta a telefont) akkor én nem aludtam egy órát sem, fogtam magam és a nyakamba vettem a várost hogy megkeressem hol lehet mert a haverjaitól is elszakadt, én meg aggódtam hogy baja esik. De az szerinte semmi... Hát akkor?

Most mit csináljak szerintetek? Hagyjam hogy majd keres ha lenyugszik?