Mit csináljak, hogy megértessem a pasimmal, hogy szakadjon már el otthonról?

Mindketten 24évesek vagyunk,én albiban lakok,a pasim pedig a szüleivel él (egy városban lakunk).Igazából nem úgy él ott,hogy csak külön szoba,hanem egy külön lakrész fürdővel meg egy nagy és kisebb szobával,de akkor is ott vannak a szülei. Ő kijelentette,hogy nem fog albérletbe menni ,mert bár mindketten dolgozunk,annyi pénzt nem keresünk,hogy külön albérletben kényelmesen meglegyünk.Ezt a kényelem szót a barátom emelte ki,mert neki fontosabb a jóléte meg a kényelme otthon,mint hogy velem albiban lakjon,mondta,hogy költözzek oda hozzájuk,ez így is volt pár hónapig,de én nem bírtam,hogy nincs külön terünk a szüleitől,mindig ott vannak,olyan,hogy kettesben legyünk,nem sokszor fordult elő.Persze ez hatalalmas lehetőség volt szerinte,amit eldobtam magamtól,csakhogy nekem fontosabb a szabadságom és a független élet,illetve hogy ketten legyünk csak,mint a kényelmem.Hiszen már nem 16 évesek vagyunk! Megértem az ő szempontjait is,én eljöttem külön albiba,sajnos valóban nem jó az anyagi helyzetem,sokszor kajára sincs pénzem,de ha náluk laknék megint,kiidegelném magam teljesen.Ketten meg csak jobban ellennénk,ő többet keres mondjuk,csak ő inkább költ kocsira meg edzésre,mint kajára...Azt úgyis a szülei veszik meg.Most meg olyan helyzet van,hogy én eldöntöttem,nem sokat megyek már hozzájuk,így is mindig én kellett kigyalogoljak,pedig neki kocsija is van,ő alig jött az albimba mostanában.Mindig azt mondja,én menjek hozzá,legyünk náluk.Egyszerűen nem fogja fel,hogy azt akarom,szakadjon már el egy kicsit otthonról,ne költözzön el,de akkor legyen nálam többet.Mondtam már neki vagy 50x ezeket a dolgokat,de ugyanaz a helyzet mindig.Szakítani is akartam vele,persze arról hallani sem akart.Neki így tök kényelmes,én meg úgy érzem,tök egyedül vagyok nélküle.Szeretem őt,de nagyon makacs és a szülei se biztatják,hogy menjen,sőt..Nekik teljesen természetes,hogy a felnőtt fiacskájuk velük él.Ti mit tennétek? Adjak neki ultimátumot,várjak a csodára? Költözzek vissza? Vagy hagyjam őt a fenébe,és keressek olyan pasit,aki hajlandó velem együtt élni?