Hogyan tehetném boldoggá, örömtelivé a barátnőm életét úgy, hogy az ne vegyen el nagyon sok időt?

Van, de ez nekem is kevés. Mármint, mi a francot érdekelné az hogy a munkahelyen mit csináltam? Izgalmas a munkám, néha mesélek is róla, ahogyan Ő is az övéről, de én tutira frászt kapnék, ha minden este erről beszélnénk.

Persze, hogy szokott Ő is kedveskedni, Ő is vacsorával vár időnként, vesz olykor ajándékot, elmondja, hogy mennyire szeret, stb. Lehet, hogy én többet kedveskedek neki, de én nem igénylem azért, hogy állandóan babusgasson. Nem is érek rá. Hogy miért nem benne keresem a hibát? Azért, mert már megtanultam, hogy egy párkapcsolatban akkor sem kifizetődő a párodban keresni a hibát, ha netán tényleg Ő lenne a hibás. Az, hogy Ő hogyan tesz a kedvemre, az az Ő dolga, el szoktam mondani, mire vágyom, aztán vagy megkapom, vagy nem. Többet nem igazán tehetek, nem erőltethetem rá az akaratom. :) Én is frászt kapnék, ha bűntudatot akarna bennem kelteni vagy ilyesmi. Jobb a szabadság egy kapcsolatban. És hogy várhatnám el, hogy én megkapjam, ha én nem adom meg neki? Egyébként sem azért akarok színt vinni az életünkbe, hogy neki kedveskedjek, hanem azért is, mert tényleg szürke az, hogy állandóan csak dolgozom.

"Szerintem az a baj, hogy nem látod át jól a kedveskedés lényegét. Az életed hátralévő részében mindig lesz ennyi elfoglaltságod, szóval nem a békés diák évekből kell kiindulni. Én nő vagyok, de nem várom el, hogy a pasi körüludvaroljon, hanem megpróbálom meglepni de általában az ölelgetés, puszik, csókok, bókok amik beleférnek a hétköznapok rohanásába és mellette néha egy meglepi. A figyelmesség a lényeg."

Ezek jók, köszi. Értem és átérzem. Mivel eléggé korán érő típus vagyok, átérzem, miről beszélsz. Most pl egyetem mellett dolgozom teljes munkaidőben. Persze rá is kényszerülök. A munkám hál istennek élvezetes és érdekes, viszont fontosnak tartom, hogy ne ebből álljon az életem. :) Elvégre semmilyen munka sem lehet fontosabb a csajomnál :) Meg semmi más. Ő a legfontosabb. Szerintem ez a lényeg. Hogy Ő legyen a legfontosabb, és ez kölcsönös legyen.

De Ő jelenleg egyébként is nagy bajban van, szerintem jól esik most neki egy kis figyelmesség a köbön, a sima figyelmesség adag mellé. Az Ő karrierje nem megy ilyen gördülékenyen. Habár az enyémmel is meg kell birkózni, csak már régóta gyűröm. :) Szerintem az, hogy egyikőnk sem elégszik meg a hétköznapi élettel, az nagyrészt mindkettőnk túlzott maximalizmusának köszönhető. Amit meg ugye le lehet és le is kell küzdeni, amin rajta is vagyunk, de addig marad az extra kedvesség. :) Amúgy, álalában nem ugyanzon a napokon dolgozunk, és van, hogy Ő itthon van 7-8-9 órát nélkülem, egyedül, és unatkozik. Akkor meg persze, hogy érthető, hogy Ő menne még mindenhova, jól esne még neki egy randi, stb.

Amúgy igyekszem úgy intézni, hogy max 3 napot kelljen dolgoznom hetente felnőttként is. Már a mai fizetésemből is megélek ennyiből, ha tartósan heti 3 napot dolgozom. De viszont még legalább meg fog háromszorozódni a fizetésem a következő 5 évben. De inkább még annál is több lesz. Vagyis, megtehetem majd, hogy ha nem vagyok nagyon kapzsi, akkor csak 3-3.5 napot dolgozzak egy héten. Akkor több időm lesz a kedvesemre. :)