Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Meddig érdemes vívódni a saját érzelmeimmel?
Nos, az én történetem kicsit bonyolult... Bár, lehet, ha leírom, egyszerűnek tűnhet.. Másfél éve férjnél vagyok. De a házasságkötésünk után kiderűlt egy hatalmas hazugsága, (nem megcsalás, hanem súlyos anyagi vonzatú dolog)melyen azóta sem tudok túllépni. Pedig minden erőmmel azon vagyok, hogy áthidaljam, de nem megy... Bár, az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy rengeteg apró hazugsággal van tele az élete.. Néha csodálkozva nézem, hogy ezt most miért kellett hazudni.. És egyszerűen nem tudok benne megbízni.. Segítenék neki a gondjai megoldásában, de nem hallgat rám. Nem tesz semmit a megoldása érdekében.. Nem is érdekli... Félek, hogy mellette nem lesz biztos jövőm...
nekem van egy házam.. Van egy autóm... Ő semmit em hozott a házasságba... Soha nem mondanám neki.. És soha nem bántanám vele... De fáj, hogy ő nem előre akar haladni, inkább engem is vissza húz.. Félek a jövőtől, és félek, hogy már eljutok odáig, nem érdemes küzdeni értem... A házas (szexuális) életünk 6-7 hónapja egyenlő a nullával... Nem tudom mit tehetnék még.... Már kifogytalm a praktikákból és az ötletekből... Sajnos.. Mit gondoltok érdemes még?
válasza: válasza: válasza: válasza:Szia.. Te jó ég. nem gondoltam volna, hogy vannak ilyen típusú nők is.. Most mond meg. Milyen jó lenne, ha két olyan ember találna egymásra, aki teper, dolgozik, és haladnak egyről a kettőre... Nem azt kell nézni, hogy a másikat hogy tudnám kicist felrázni... A férjem is olyan, hogy hazajön és alszik... Ennyi.. Eszik, alszik, dolgozik.. És kész. Nem is tudom, hogy lehet így élni.. És mostanában barátnőimmel nagyon ritkán, de szoktam találkozni... Múlt hétvégén, meg is kaptam, hogy nem voltál itthon, max csak egy-két órát...
Kérem én. Miért lettem volna otthon.. Ő vagy aludt.. vagy dolgozott..
Főzni főztem..
Mosni mostam..
Kitakarítottam..
De mit csináljak még otthon?
És úgy gondoltam, nekem az jár, hogy néha havonta, kéthavonta egyzser barátnőmmel találkozzak, aki éppen azon a hétvégén volt itthon pestről... Nehogy már ne foglalkozzak vele..
Te hogy életed meg az apró dolgokat?
Gondolom, már ti nem vagytok együtt..
Igazad lehet...
És hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordult már meg a fejemben.. többször is...
Úgy érzem, most januárig várok még.
Egy utolsó esélyt adva a kapcsolatnak....
És ha gyökereiben nem változik meg minden, amihez valljuk be őszintén csoda kellene, akkor én fogom borítani az egészet.. Úgy érzem, értelme nincs...
válasza: válasza:El sem tudja képzelni, milyen szerencsés volt.. Lehet nem nőtt még be a kis buksija, és nem tudja értékelni az igazán fontos dolgokat... Vagy még nem csalódott eleget...
Azt valom, minél több pofont kap egy ember az élettől, annál erősebb, és annál remekeb ember lesz belőle.. Ezért nem is bánt egy-egy csalódás.. megkeresem az okát, és próbálok rajta változtatni..
Tudom, nem lesz egyszerű... De változtatnom kell...
Egyébként egy rmeke ember... Nincs vele gond... Csak lusta és hazudik... Ha zeken tudna változtatni, ami kizárt, akkor minden rendben lenne... :)
A baj csak az, hogy teljesen elkeserít a helyzetem... A szüleim példája lebeg előttem... Ők 30 éves hézasok... Én meg itt vagyok 25 évesen.. és válásról kell gondolkozzak? Hm... Ez felfogható szégyennek, és komoly sikertelenségnek... Pedig én mindent megpróbáltam már.. De félek, nem megy tovább... És már unom a hajnali vívódásokat... Az álmatlan reggeleket... Mikor tudom, hogy boldog is lehetnék...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!