Miért csinálja ezt? Miért bánt?

Sziasztok!

Igyekszem rövidre fogni a sztorimat!

Négy évet jártam az exemmel, de vége lett a sok vita miatt. Sokszor én generáltam az abszurdnak is mondható kitöréseimmmel..stb, de rajta is múlt sok minden. Amit róla tudni kell,és amire leginkább csak most, a szakítás utáni időszakban jöttem rá, hogy borzasztó önző, aljas ember, saját magát tartja mindenek felett, úgy bánt meg másokat ahogy neki tetszik, de ha felé irányul a probléma, természetesen teljes a felháborodás. Mindezek ellenére még kijelenthetem, hogy szeretem...

Tehát,..szakítás után hetekkel később már párra tett szert, ezután jött az új kapcsolatának a reklám ideje, képek, így szeretem, úgy szeretem, itt a fotó, hol a fotó időszak. Padlón voltam, eszembe se volt keresni, vagy jelezni az internet használatával milyen viharok dúlnak bennem, tehát semmi lopott idézet.

3 hónap eltelte után keresett, hogy vagyok?..stb reméli nincs harag!? Testvéremnek is írogatott, barátnőmnek is írt, hogy mi van velem, vannak e pasik, milyen az új munkahely. Én sokáig nem válaszoltam neki, a düh ami bennem volt, a harag, hogy már van más, nem késztetett arra, hogy válaszokat adjak neki, megtette helyettem a testvérem, lényegre törően, hogy jól vagyok, jól alakul minden.

Nem hagyta abba, csak írt csak felakarta venni a kapcsolatot, és jelentkezett hetente, kéthetente(hozzá teszem a mai napi is csak írott módon váltottunk a mondandónkat)

Elgondolkoztam azon, hogy talán újra kezdhetnénk, ő is írta, hogy nem boldog, nem szereti a lányt, nem jó vele, kérdezte érzek e iránta még valamit?! Őszinte voltam.

Viszont zavart az, ha velem újra kezdené miért nem lép, miért nem hagyja ott a lányt?!Biztosból a bizonytalanba????!!

Nem ment nekem, kértem, hogy ne keressen, mert nem jól esik, és ezután se hagyta abba. Gyerekes mód megfenyegettem, hogy akkor elküldöm a lánynak az irományait! Egy időre abba hagyta, majd írt, hogy nem érdekli, legyen egy utolsó esély.Írta, hogy belehal annyira hiányzom neki. Én belementem, akkor próbáljuk meg. Nem történt semmi, nem jött üzenet megint egy hétig mindezek után, majd ismét keresett, és persze fel voltam háborodva, hogy azután az üzenet után miért most jelentkezik, mit művel?? Volt rá válasz:- Nem úgy megy hogy rögtön, rendbe kell hoznia az életét, és arra is kíváncsi változtam e, és nem, látszik, hogy háklis maradtam!!"" Nem volt jogos a kiakadásom?

Utána ismét írt, és rátértünk a találkozás gondolatára, bele mentem, annak ellenére, hogy nem tetszett, hogy a barátnője még "megvan"! A kitűzött dátum végül nem volt jó neki, jelezte,..... majd egy másik hét pénteki napjára beszéltük meg a találkozót, azt hittem az már biztos, készültem rá naívan. Kérdezte is a hét elején áll e még a tali?! Írtam , persze beszélhetünk. Örült neki, leírta. Viszont azon a bizonyos pénteki napon nem jelentkezett, én kérdeztem rá, hogy akkor mi lesz? A válasz:nem jó, vendégségbe kell mennem! Eltelt azóta majd nem egy hét, és semmi, felszívodótt!!

Ugyan úgy érzem magam, mintha most lett volna vége, mindennap sírok,ki vagyok borulva, hogy létezik ilyen, hogy egy ember "szarik" más érzéseire, szórakozik....négy év után semmibe veszi?. Miért nem lehet eldönteni mit akarunk, vagy amíg nem tudjuk a biztosat miért hagyjuk hogy a másik érzelmileg kikészüljön a bizonytalanságtól?!

1. Rosszba van az újdon sült "arával"? nosztalgiázunk az exel?

2. Fél a vitáktól, hogy minden ugyan olyan lenne? kattog?!

Amit eldöntöttem, hogy itt a vége, nincs mit tenni, ha keres sem írok neki, de piszkosul fáj.