30 éves diplomás, nőtlen, gyerektelen férfi vagyok lakással, autóval, hitel nélkül megismerkedtem egy 34 éves nővel akinek 17 éves fia van. A nőnek semmije, egyedül neveli a fiát. Megpróbálnátok a kapcsolatot a helyemben vagy nem érdemes?

Szexkapcsolatnak indult de kölcsönös vonzalom alakult ki, már-már elgondolkodtam a közös jövőn. Én félek belevágni a nagy különbségek miatt nem tudom működne-e, jó döntés lenne-e. Egyrészt minden téren ellentétek vagyunk, nekem diploma neki szakma (érettségit is most csinálja), neki gyerek-nekem nincs, nekem ház kocsi - neki semmi (tehát anyagi és szellemi téren is). A szülei elindították de hitelt vett fel, nem győzte fizetni, plusz a kapcsolata tönkrement és úszott minden. Eddig pultban volt pár évet, most trafikban van - én kormánytisztviselő. Én egy műveltebb családból való vagyok ő egy egyszerűbből és ő is egyszerűbb, viszont valami oknál fogva vonzódok hozzá és ő is szerelmes belém. Nem hinném hogy anyagi okok miatt, még nem volt pénzes pasija, sőt azon ritka nők egyike aki fizetni is akar és fizet is a randikon, mert nem akar senki eltartottja lenni. Nagyon házias, takarít, remekül főz, legjobb vele az ágyban eddigiek közül, humora is passzol, és rettentően ragaszkodó, anyáskodó típus. Tehát vannak előnyei, hátrányai, de tudom tökéleteset sosem találni. Mennyire zavaró tényező lenne idővel a sok különbség, illetve a gyerek (aki 2-3 éven belül dolgozni megy. Vagy már nem is annyira gyerek? De nyilván elkíséri az anyját élete végéig). A volt férj nincs képben mióta a gyereke megszületett, így az nem lenne gond. Másik még hogy anyu totál kiakadna ha vele lennék (egyes gyerek vok, megálmodta a diplomás, intelligens, jól elindított gyerek nélküli lányt és akkor nyilván ennek az ellentéte lenne szinte). De nem tehetek róla ha jól érzem vele magam, de nem merem felvállalni mert akkor anyummal megszakadna a kapcsolatom szinte, ha nem akkor folyamatosan lelki terrorban tartana hogy én vok a legnagyobb hülye a világban. A nő szeretné a komolyat, ha felvállalnám stb. Ha igaz a mondás hogy a minden téren kiegyenlített kapcsolat a jó akkor elvileg nem működne, mert anyagi és szellemi javakban is hozzám billen a mérleg erősen. Nyilván ha az eszemre hallgatok nem őt választom (már csak a sok singli gyerektelen nőre gondolva is, illetve nyilván könnyebb az élet ha tud a nő is hozni anyagilag is valamit a kapcsolatban) Gondoltam menjünk ki külföldre és próbáljuk meg ott. Voltak "anyu által megálmodott" barátnők is de egyikkel sem ment. Valamiért az egyszerűbb lányokkal jobban kijönni, vagy azok ragaszkodóbbak. Hagyjam hisz van még időm keresgélni, vagy egyszer élünk próbáljam meg vele vagy sikerül vagy nem. De nyilván nehéz úgy boldog lenni valakivel ha közben cserében a szülőddel "összeveszel" nyilván sokkal jobb ha elfogadják. (apai részen nincs gond neki mindegy) Nemtom lehetne-e mesébe illő vége a dolognak? Eddig alapelvem volt hogy gyerekes nővel soha (legalábbis amíg nekem nincs), nem értem most miért gondolkozok mégis...