Nem korai az eljegyzés?

Emberfüggő. Ismertem olyan párt, akik 2 hónap járás után jegyezték el egymást, de már huszonegynéhány éve együtt vannak, és hihetetlen kiegyensúlyozottak. Ismertem olyat is, akik 9 év együtt járás után összeházasodtak, majd a nászútról hazajőve be is adták a válópert.

Én nem az együtt eltöltött idő, hanem a korotok miatt érzem inkább korainak, de ez éppúgy személyfüggő. Ismerek olyan embert, aki ennyi idősen is abszolút tisztában van saját magával, de a többségre ez még harmincon felül sem lesz igaz.

Leginkább azért érzem korainak, mert te magad korainak érzed. Na most ez nem azt jelenti, hogy bármi probléma lenne köztetek, csak azt, hogy te még nem vagy biztos abban, hogy ezt szeretnéd. Beszélgessetek őszintén erről még most.

Beszéljétek át, hogy mik a terveitek, mit éreztek, és utána döntsetek. Simán lehet, hogy utána azt fogod érezni, hogy egész életedbe ezt akartad.

Azért korai, mert Te Magad is annak érzed és valamiért megijedtél! Mitől ijedtél meg? Félsz, hogy bezárod Magad? Hiányoznának a kavarások, más pasik? Hány kapcsolatod volt eddig? Hány férfival feküdtél már le?

Semmiképpen se házasodjatok össze még egy darabig! Sőt, én azt mondanám, hogy ha a kapcsolatotok rendben is van, akkor éljetek együtt legalább 1 évet és ha akkor is minden oké, max. akkor legyen az esküvő!

Emberfüggő, de korai még.

Ha fősuli, egyetem is van/lesz akkor meg főleg hülyeség.

1. 1 év semmiképp sem számít soknak

2. gyanítom, együtt sem éltek, vagyis még annyit sem "ér" ilyen szempontból ez a rövid idő

3. ajándékba kaptad?! WTF? tipikus "haladjunk a divattal" tini felfogás, a helyedben nem élném bele magam

Aki így ad gyűrűt a barátnőjének, az éretlen, nagyon is, szerintem fel sem fogjátok, mennyire komoly dolog a házasság, különben nem kapkodnátok, és nem szülinapi ajándék lenne az "eljegyzésetek".

Hát nézd, én a saját tapasztalatomat tudom leírni. Én az első komolyabbnak mondható kapcsolatban 3 hónap után lepett meg az akkori párom az eljegyzéssel. Addig tökéletesen jól megvoltunk együtt. Akkor töltöttem a 20. évemet.

Innentől teljesen megváltozott. Betegesen féltékeny lett, be akart korlátozni, szerinte nem volt helyes, ha a barátnőimmel is elmentem néha, és az sem hogy szóba álltam a fiú osztálytársaimmal. Szó szerint féltékenységi rohamokat kapott a semmire, tört zúzott....ordítozott velem.

Ezt nem tudtam sokáig elviselni. 2x is szakítottam, de mindkétszer visszafogadtam mert könyörgött, és megígérte hogy megváltozik. Ilyenkor 1 hetet bírt, aztán megint olyan elviselhetetlen lett mint előtte.

Mikor 10 hónaposak lettünk, pont nála voltam hétvégén, megint összevesztünk a féltékenységi rohama miatt. Azt mondta elmegy sétálni és megnyugszik.

Másnap reggel visszajött sírva. Könyörgött a bocsánatért, és fél órába telt amíg kinyögte, hogy az éjjel találkozott a haverjával, elmentek egy buliba, és ott összefeküdt egy csajjal aki bepróbálkozott nála.

Én mondtam hogy akkor részemről vége a kapcsolatnak. Erre olyan pofont kaptam, hogy ráestem az ágyra. Mikor összeszedtem magam, visszaütöttem, és megmondtam, hogy itt a vége. Könyörgött, térdre borult, majd le k..vázott, ordítozott velem...még öngyilkossággal is fenyegetőzött. Mondtam hogy már nem érdekel. Tegye csak. És otthagytam.

Évekkel később, 24 évesen megismertem életem szerelmét. Összejöttünk. Mindketten éreztük, hogy az igazit találtuk meg a másikban...1 hónappal később megkérte a kezemet.

Igent mondtam, és vártam hogy alakul a dolog. Minden a legnagyobb rendben ment. 1 év után összeköltöztünk, majd fél évre rá összeházasodtunk. Azóta is nagyon boldogok vagyunk, szeretjük egymást.

Mivel fiatal vagy, azt mondom eljegyzés után várjatok, hogy alakul a kapcsolat. Ha mondjuk 2-3-4 év múlva is együtt lesztek, akkor el lehet gondolkodni a házasságon.

Egy eljegyzést fel lehet bontani. A házasságból kilépni már nem olyan könnyű.

Beszélgess a pároddal, hogy hogy gondolta, mikor, stb...ez fontos. Sok boldogságot:)

27/N