Mit tehetnék ebben az esetben, várjak vagy lépjek valamit?

4 éve vagyunk együtt a barátommal, az elmúlt 2 napban nagyon összevesztünk, mert ő direkt féltékennyé tesz engem, utána meg szerinte túl sokat hisztizek meg képzelgek hogy neki van valakije. Azt mondta neki nincs erre szüksége és szakított. Másnap már keresett, hogy nélkülem nem boldog, aludni sem bírt mert folyton rám gondol, ne haragudjak, így végül kibékültünk. Aztán megint összevesztünk és persze megint ő szakított. Utána rámírt facebookon, hogy "szia [...] mit éreztél mikor rádírtam most? örültél? vagy mit? vagy h mit akar ez már megint?:(" meg hogy "azért kérdeztem h mit éreztél mikor írtam, mert ha semmit akkor mindegy", hát elkezdtünk beszélgetni, én meg vártam hogy esetleg bocsánatot kér, de nem. Elmagyaráztam neki kb 3x szépen, nyugodtan hogy mi a bajom, hogy azért képzelgek, mert féltékennyé tesz, erre azt írja "jó, akkor nem tudom mi legyen", na itt elpattant bennem valami és azt mondtam, hogy akkor ha nem akar tőlem semmit, inkább hagyjon békén végleg, mert ezzel NAGYON felmérgesített. Szóval összevesztünk ismét, aztán még ő mártírkodott, és faképnél hagyott. Rá fél órára visszajön hogy "felléptem még jóéjt kívánni, meg ilyenek... de látom nincs már rám szükség. akkor sajnálom h eddig velem szenvedtél, többet nem kell, légy boldog majd", mondom neki kössz nem jóéjt-re lenne szükségem, fú nagyon felhúzott és már olyanokat írtam neki hogy nem érdekel ez, hagyjon békén. Aztán felhív sírva hogy neki mennyire fáj hogy én nem szeretem őt, meg azt írom hogy hagyjon békén meg nem érdeklem, ő soha nem mondana ilyen annak akit szeret, meg hogy én szívtelen vagyok. Mondom, jah, az vagyok... már majd eldurrant az agyam és mondtam neki hogy "írod hogy "akkor nem tudom mi legyen" hát majd megmondom én, ezek után SEMMI", és ezzel rámcsapta a telefont, levett az ismerősei közül és azóta nem keres.

Nagyon szeretem őt, de ez a drámázás már sok volt nekem, meg jah annyira nem szeretem hogy biztos azért vagyok féltékeny... -.- ti értitek ezt a logikát? Most biztos ő is szenved, de nem tudom mit csináljak, hagyjam pihenni hogy gondolkozzon ezen vagy küldjek neki valami apró jelet?