Amikor egy lány két fiú közül nem tud dönteni, mert mindkettőt ugyanúgy kedveli, akkor az egyik fiú jobban teszi, ha szó nélkül lelép?

Szeptemberben új iskolában kezdtem és hamar összebarátkoztam az osztálytársaimmal. Kedvelem őket, nagyon jó közösség. Egy lánnyal sikerült jobban összebarátkoznom, padtársak is lettünk időközben. Megkedveltük egymást, és már többször is mondtuk egymásnak, hogy többet szeretnénk a másiktól. Viszont van egy másik fiú az osztályban, ő az egyik haverom és mint kiderült, a lány őt is nagyon kedveli. Annyira rajong mindkettőnkért, hogy igazából nem tud dönteni, hogy melyikünkkel kezdjen bele kapcsolatba. Szörnyű érzés. Szörnyű ez a szerelmi háromszög. Beszéltem a haverommal és ő is pont ugyanannyira szeretne összejönni a lánnyal, mint amennyire én. A lánnyal is beszéltem erről, és tkp azért nem tud dönteni, mert a haveromban és bennem nagyon sok közös vonás van, ami egyébként igaz, mert az érdeklődési körünk majdnem ugyanaz.

Gondoltam már arra, hogy feladom az egészet és hagyom őket érvényesülni, hadd legyenek egymáséi, én pedig inkább visszavonulót fújok. Harcolhatnék a lányért, de nagyon félek, hogy tönkremenne a haverságunk, és nem akarom beáldozni.. Ám sokszor arra gondolok, hogy megérné küzdenem, megérné harcolnom érte, mert ugyanakkora esélyem van nála, viszont nem akarom, hogy az önzőségem miatt mindenki más megvessen, legfőképpen a haverom.

Gyötrődök. Szeretnék lelépni ebből az egészből. Ha újrakezdeném az évet ebben az iskolában, nem vonzódnék a lányhoz. Meg akarok húzódni a háttérben, és nem bekavarni senkinek. Szeretnék egyik napról a másikra ismeretlennek lenni a szemükben, hogy elfelejtsenek, ne ismerjenek, mert így borzasztóan érzem magam. Szeretnék én lenni a magányos "hős", a toleráns barát, a aki egy fellángolást beáldozott a barátságért. Akárhogy is végződik, ha a barátommal jön össze, vagy ha velem, mindenképpen veszíteni fogok, és én ebben nem akarok részt venni, egy gyáva, áldozatot hozni képtelen senki vagyok. Szeretnék egyik nap úgy bemenni, hogy rájuk se nézek, rájuk se köszönök, hogy ne vegyenek észre engem, és akkor biztosan őmellette fog dönteni. Gyűlölöm a kétely, az aggályt, a bizonytalanságot. A legjobb az lenne, ha holnap reggel fel sem ébrednék többé....

17/F