Érdemes szóba hozni a dolgot, vagy élvezzem, ami van?

Az elmúlt fél évben nagyon közel kerültem egy olyan férfihoz, akivel már jó öt éve ismerjük egymást, de korábban csak eltöltöttünk egy-egy kellemes estét, ha épp mindketten szabadok voltunk. Pár hónapja azonban érezhetően megváltozott köztünk a viszony, szóba is hozta ezt, hogy úgy tűnik komoly érzelmek is vannak már a dologban, egyre több lett a közös program, egyre intimebbek az együttlétek. Két hónapja kiderült, hogy összejött neki az a külföldi munka, amit már nagyon régóta tervez, májusban egy ki. Közben eljutottunk addig a pontig, hogy "hivatalosan" is kimondtuk egy pár vagyunk, de kb. két hét után egy kisebb összezördülés kapcsán azt mondta, hogy neki ez túl nagy felelősség, amit ebben a helyzetben nem tud vállalni értünk, a kapcsolatért. Azt mondja szeret engem,én vagyok az egyik legfontosabb ember az életében a barátja mellett és mióta ismer 5 éve, senki nem állt még hozzá olyan közel mint én. De "nincs értelme felszállni egy olyan hajóra, ami félúton letesz".

Fájt nekem ez, mert nem értettem, hogy akkor egyáltalán miért volt szükség arra, hogy komolyra forduljon a kapcsolatunk, amit egyértelműen ő motivált. De szépen meg tudtuk beszélni és igyekeztem megérteni.

És itt jön a csavar, merthogy azóta ha lehet még többet keres, gyakrabban találkozunk,közös programokat tervez, mindenben számíthatok rá. Nemrég kórházba kerültem, bejött látogatni, hazahozott, kaptam virágot, csokit, főzött nekem és azt mondja nagyon szeret.

Fogalmam sincs, hogyan kellene értelmeznem már akkor ezt.

Tényleg csak a költözés ijesztette meg? Nem hiszem, hogy attól lesz rosszabb az elválás májusban, hogy hivatalos v sem a kapcsolat...Tanácstalan vagyok, hogy mire véljem mindezt és azt sem tudom érdemes-e szóba hozni, bolygatni a dolgot a maradék egy hónapra, ha egyébként boldog vagyok vele...

Mit gondoltok?