Ez már biztosan azt jelenti, hogy már nem szeret úgy a párom, s elveszett az érdeklődése irántam? Hogyan szerezzem vissza a régi énét?

Fiatalok vagyunk mindketten én 17,ő 18.

A kapcsolatunk eleje olyan volt mint egy valóságos álom.

70km-re lakunk egymástól, de már az 'udvarlási' időszakban míg nem voltunk együtt, mindig arra törekedett,hogy legalább félúton valahogy találkozzunk.

Ha nem voltunk együtt,esetleg más programja volt,mindig írta,hogy milyen jó lenne ha vele lennék, vagy hiányzom neki, ebből már semmi sincs.

Alig találkozunk a sulin kívül,arra fogja,hogy sok a tanulnivaló,viszont ilyen-olyan programra van idő a

haverokkal.

Akármivel próbálkozok, csinosan öltözök,új ruhát veszek,sosem dicsér meg,hogy szép vagyok, régebb meg áradozott,hogy én vagyok a leggyönyörűbb,akit ismer.

Ha elutazik több időre, és van lehetősége még akkor sem szán rám kis időt,hogy beszéljünk,de azért egész éjjel fent van és kitudja mit csinál a haverjaival.

Ami bánt a legjobban,hogy alig csókol vagy ölel meg.

Régebb mindig elakart menni sétálni velem egy rendezvényről is,hogy legyen kis időnk kettesben csókolózni.

Folyton ölelt, simogatott. Ma már csak állunk egymás mellett kézenfogva,de mintha már az sem lenne olyan.

Úgy érzem magam, mint egy kiskutya,aki nyal a gazdájának, hisz folyton azon vagyok,hogy valamit csináljunk,legyen valami program,ha együtt vagyunk valahol,próbálom elhívni,hogy legyünk kettesben,de kitalál valami kifogást,hogy fázik vagy fáj a lába.

Arra,hogy miért nem találkozunk már félúton sem azt mondja megunta a buszozást,vagy tanulnia kell.

Mindent próbálok,de semmi viszonzást nem kapok a részéről.

Ha őt kérdezem,mindig az a válasza,hogy "én ilyen vagyok" vagy értsem meg,hogy nincs ideje, vagy az,hogy ő nem vett észre semmi változást.

Mit kellene tegyek?Elengedni nem tudom, kötődöm hozzá,de ez is rossz így:/